A kör közepén

Brecht tandrámája kemény, fájó igazságokat mond ki hatalomról, népről, igazságszolgáltatásról. Székely Kriszta rendezésének nagy erénye, hogy mindeközben képes könnyed, játékos és szellemes maradni. Nem görcsöl rá, feszül be sem a súlyos témától, sem a bonyolult drámaszerkezettől. Éppígy nem hagyja magát legyűrni sem: emberszerető marad a történetbéli és a körülöttünk lévő sok mocsok ellenére is. Ettől pedig végtelenül derűs lesz az est. Miközben a méltatlan hatalmasokat élesen karikírozza, tükre pedig kristálytisztán mutatja a valót, s hagyja a cinikus hangokat is hallatszódni.

Brecht darabbéli optimizmusa, Székely rendezői derűje (ami átragad ránk is) talán indokolt. Végtére is, ha csak egy kevés igaz ember is akad, az már bizakodásra adhat okot.

Van itt egy jó ember, meg van egy (valódi) értelmiségi – mind a kettő az igazságot szolgálja, és ezzel egy igazságtalan rendszert ás alá. És hát veszélyesen nagy a kísértés a jóra.

Ám addig is vigyázzunk, mert a jog úgy eltűnik, huss, mintha ott se lett volna! Pláne, ha csupán tétlen szemlélői vagyunk a történéseknek. Éppen ezért itt bevonnak minket már a legelején: nézőmegszólító csevegéssel indítják az előadást, s tudatosan kikacsintanak a jelen pillanatra. Mindamellett közösségteremtő gesztusnak is szánják e laza diskurzust.

A Szakács Ferenc tervezte játéktér is azt erősíti, ha akarjuk, ha nem, a kör részesei vagyunk: mini forgószínpadát mi magunk is körbeüljük a színészekkel együtt. A kör közepén egy deszkakoporsó: saját sírunkat ássuk/ássák nekünk, miközben ráncigálják a népet jobbra, balra.

Az erős rendezéshez elképesztően jó színészek játéka társul. Mindenekelőtt a legzseniálisabb formáját hozó Kocsis Gergely, a most is nagyszerű Pálmai Anna, a mindent elhitetni tudó Mészáros Béla, valamint a gátlástalanul játékoskedvű Rajkai Zoltán és Vajdai Vilmos. Tasnádi Bence, Borbély Alexandra, Molnár Gusztáv, Pálos Hanna remek karaktereket hoz. Szirtes Ági pedig nemcsak karaktert, de egész atmoszférát is.

A poposra hangszerelt dalbetétek viszont inkább puhítják a tanmesét, így Péterfy Bori karizmatikussá igazított jelenléte is csupán érdekes színfolt marad.

Székely (aki a nemrég befejeződött POSZT-on a Nórával elnyerte a legjobb rendezés díját) és csapatának interpretációjából, melyet Szabó-Székely Ármin remek új fordítása is erősít, egy rendkívül léleksimogató előadás születik. Új (és remek) hang a futkosásban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!