Ott
Ahol a terek egymásba nyílnak
Ahol mocorog az univerzum kisujja
S csukódik-szétválik
Mintha egy ősi titkot tudna
Az ösztön burka felhasad
S kiömlik a legédesebb örvény
Ahol a lélek higgadtan felkínálja
Önként
A mohó testet mint törvényt
Ott angyalok szövik lággyá az estet
Ahol a lüktetés töve
Kitapintható eresz lesz
Ahol a dombok alatt rezzenetlen a Tó
Ahol belátható mi rejtve volt
Ott ahol a gondolat nem repdes
Csak szépen ül
A pillanatok ott egymásba nőnek Mint A fű
Ahol az álom egy ösvény
És átsétálsz rajta önként
Hogy tudd nincs több fény
Csak Te magad
Ki mások fényforrása vagy
Ott Ahol a kagylóból balzsam csurran
És simogatás nő ujjaidban
ott
Ahol érezni képes az ész
Az összeszőtt ízeket s az éjt
Mert visszajönnek sejlenek
Az ágy hirtelen eltemet
Majd feltámad benned a tested
Hogy visszabújtassa a bőrödbe
A lelked
Akkor csatlakozom én is
Ehhez a helyhez
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
