Nagy várakozás, majd nagy csalódás: utoljára 20 évvel ezelőtt jelentkezett stúdióalbummal a Pink Floyd, talán ezért érte kissé váratlanul a rajongókat az új – 15 egyben utolsó – korong. Szomorú a lemez apropója: mint azt korábban David Gilmour gitáros elmondta: így tisztelegnek hat évvel ezelőtt elhunyt billentyűsük, Richard Wright emléke előtt. És hogy milyen a The Endless River? Árnyéka mindannak, ami miatt a Pink Floydot szeretjük.
Érezhető, hogy a felvételek alapja még Wright halála előtt készült, ám a mintegy 20 órás anyaghoz a zenekar utóbb hozzátett és el is vett belőle – különösebb ötletek nélkül. Így ami egykor örömzenélés volt, abból mostanra egy felturbózott, néhol öncélú, kevéssé egységes lemez állt össze, amely néha inkább ásítozásra, mintsem önfeledt hallgatásra ösztönzi az embert.
Nem is lenne ezzel baj, ha nem egy Pink Floyd-lemezről lenne szó. Rajongóknak természetesen még így is kötelező, ám ha valakinek azt szeretnénk megmutatni, mitől a Pink Floyd a valaha volt egyik legjobb zenekar, még véletlenül se ezt az albumot vegyük le a polcról.
(Columbia, 2014. 53 perc)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!