-
Ablakodon a házak egybenőnek,
kint kaparásznak a homályos ágak,
és kezed megpihen a párás üvegen.
Nézed körülötte az elfolyó foltokat,
majd visszahúzódsz a takaró alá.
Karjaid összefonva öleled magad,
így őrizgeted, forgatod meleged.
Feszes gondolatok pattintják el
fejed fölött a már repedt üveget,
s hirtelen rád veti magát az ég.
Pokrócod felfogja a szilánkok záporát,
és te ebben a váratlan megváltásszagban
nem mered elhagyni ágyadat,
hisz ki tudja, hová tűnik mindaz,
amit a fehér roppanás szertefoszlat,
ha majd talajt értek hideg lábaid.
A hóvihar hamar beteríti a felszínen
felejtett tárgyakat, és nem kerül elő
alóla szilárdan semmi, csak a test,
amibe tetőtől talpig bele vagy varrva,
míg ráncaid a vonzás elsimítja.
Minden más olvadékony lesz,
amit a maró tél maga alá temet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!