Egy hatalmas ágy – Zöldy Z Gergely leleményesen többfunkciós kreálmánya tölti be a teret, számtalan nagyvánkossal. Mert hát egy gondolat bántja A képzelt beteg főhősét is: ágyban, párnák közt halni meg.

 
 

Ám Argan (Ács Norbert) nem igazán a halálról álmodozik, ő sokkal inkább élni akar az ágyban, párnák közt. Mindenféle betegséget képzeleg magának, hogy egy „kis” törődést, sajnálatot csikarjon ki magának. Megsebzettségében torzult, felnőni nem tudó lélek ő, aki visszamenekül a gyermeki létbe, hogy felesége (Pallai Mara) asszisztenciájával javított formában újraélhesse azt. Orvos, ápoló úgy kell neki, mint gyermeknek a szülő. Azok omnipotenciájában feltétel nélkül hisz.

Pelenkázásra, gondoskodásra vágyik, s azt itt Alföldi Róbert rendezésében a betegségével együtt meg is kapja.

Persze nem Alföldi-rendezés lenne, ha az orvos-beteg viszony nem erősödne a hatalom metaforájává.

Pourgalot orvos (Blasek Gyöngyi nagyszerű, szikár, pontos alakításában) hatalma delejező voltának tudatában már bármit megtehet a benne vakon hívővel.

Kár, hogy a rendezés csupán belekap a karakán értelmezési lehetőségekbe, ám azután elmismásolja őket. Az ígéretes felvetések nincsenek végigvive, kibontva, így lehetőségek maradnak csupán. Alföldi igen erős hatásokkal dolgozik, és azoknak most foglya marad, s mi is vele együtt, mert Hoffer Károly olyan elementárisan hatásos és pazarul változatos bábokat tervezett (kesztyűbábtól a papírkivágásig), hogy az mindent visz.

Mindemellett e stilizáltan naturális előadásban nemcsak a bábokban tobzódunk, de a bélsárban (Argan nem mindig jut el időben az árnyékszékre) és egyéb gusztustalanságokban is. Mindez hatásos leképezése szarral s gennyel teli gyomorforgató világunknak. Pethő Gergő (Dectretenus doktor) és Kemény István (fia) remek párosa turbóra járatja az undorunkat. Ellenpólusuk a tüneményes Pájer Alma e. h. (Argan lánya). Spiegl Anna szolgálólánya kis hasonmásbábjával a kezén pedig igazi motorja az előadásnak.

Így ha más nem is, de az megint bizonyításra lel, hogy a báb mennyire izgalmasan sokszínű és cseppet sem csupán gyerekeknek szóló műfaj. Ráadásul Argan még ígéretet is tesz nekünk a végén, soha többé nem lesz olyan bolond, hogy így bedőljön a maszlagoknak.



Persze nem Alföldi-rendezés lenne, ha az orvos-beteg
viszony nem erősödne a hatalom metaforájává - Fotó: Éder Vera 


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!