Már megint az angolok meg az amerikaiak jártak jól. Nincs a magyarhoz hasonló helyesírási szabályzatuk. Az iskolai tankönyvek ugyan adnak tanácsokat, de ezek is inkább csak iránymutatások. Például: ha nem tudod, hogy írják helyesen az adott szót, nézd meg az Oxford szótárban!
A vesszőket meg odatesszük, ahova akarjuk. Vagy sehova. Az írásjellel nem bajlódnak. Nem úgy, mint nálunk, hiszen a magyarban a tagmondatok határát vesszővel jelöljük. Csakhogy az egyszerű és az összetett mondatoknak határesetei is vannak, na, ilyenkor tudós legyen a talpán, aki tudja a megoldást.
Az angol felkiáltójelet is alig használ. Az idézőjelet meg mindig felülre teszi, akkor is, amikor elkezdődik az idézet. A brit az idézetet bevezető mondat elé vesszőt tesz, az amerikai nem foglalkozik ilyesmivel.
Tizedesvessző helyett tizedespont van a számokban. A pi az 3.14 és nem 3,14. Cserébe a sok lazaságért az angol még használ aposztrófot. Ilyen a magyarban is volt régen: Sándor’ kutyája alakkal jelölték, hogy az bizony Sándornak a kutyája. Az angolban is hiányjel az aposztróf. Használják a birtokos eseteknél, ezen kívül a személyes névmás meg a segédige, valamint a segédige és a tagadószó összevont alakjainál tesszük ki. Pl.: you’re, isn’t.
Az összetett szavak írásával az angol nem nyüglődik. Egymás után kell írogatni a szavakat, és kész. Ez a lazaság az oka annak, hogy már a magyarban is hajlamosak sokan mindent inkább külön-külön írni. Pedig mi az egyszerű szóösszetételeket mindig egybeírjuk, a többszöröseket meg hat szótagig, utána pedig kötőjellel.
Azért az angoloknak se könnyű. 1066-tól a normann-francia lett a hivatalos nyelv. Amikor később, a 15. században visszatértek az óangolhoz, azt keverték sokszor a franciával. Mégis ragaszkodtak az eredeti írásmódhoz. Ezért kezdték másképp írni a szavakat, mint ahogy ejtették. Az is érdekes, hogy miért írjuk a v-re végződő szavak utolsó szótagját úgy, hogy ve (five – ejtsd fájv, jelentése: öt, drive – ejtsd drájv, vezet, de sorolhatnánk a végtelenségig: love, have, give stb.). Az 1800-as években az angol szótárírók úgy gondolták, a v könnyen összetéveszthető az i-vel és az u-val. Ezért hozzáírtak egy e betűt, mert eldöntötték: csak úgy magában ne szomorkodjon a szó végén, még a végén valaki u betűnek nézi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
