Opera ultima, az Újvidéki Színház vendégjátéka a Nemzeti Színházban.
Levél érkezik. Odafentről. A hatalom utasítja a színházat, játsszon zenés, víg darabot. Zene, szórakozás kell a népnek. Opera ultima. A direktor két tűz közé kerül: vagy elfogadja az ultimátumot, vagy utcára teheti alkalmazottait. Nem meglepő, végül enged a nyomásnak. A színház kiszolgálja az igényeket fent is, lent is. A társulat két vígoperát is abszolvál egy este alatt, A sevillai borbélyt és a Figaro házasságát. Igaz, nem akárhogy.
Rossini remeke fehér cikornyás papírmasé díszletbe, jelmezbe és idézőjelbe kerül. Nagy adag öniróniával megspékelt, hol igen szellemes és eredeti, hol meg szakállas, közhelyes műfajparódiát kapunk. Mindenesetre az idő haladtával már-már kezdi kiirigyelni az ember Chérubin, a gróf apródjának kezéből a távirányítót, mellyel az időnként előrepörgeti vagy felgyorsítja az egyes jeleneteket. Bár nagyon tudatosan építkező és szerkesztett az újvidékiek színháza, talán mégsem ártott volna a máskülönben meggyőzően merész szerzőknek (a rendező Kokan Mladenovićnak és a dramaturg Gyarmati Katának) összébb rántani az előadást. Persze ezzel az ártalmatlan fricskaként előadott első résszel még nem ér véget az est. Figaro vallomása, a „Hangosan énekelek, hogy ne hallják, hogy hányok” még csak előhang a második részhez.
A szó szerint katasztrófába fulladt első rész „tisztító” tüze után kontrasztja, a feketébe borult második rész jóval tovább megy.
A brechtire hangolt Beaumarchais-művel a kortárs opera keretében és ürügyén a minket körülvevő valóságra reflektál. Dühös, forrongó, felháborodott és cinikus egyszerre. A korában tiltólistára került mű anno forradalmat szított, most előadása a lázadást a színház keretein belül totalizálja: végül már csak felolvassák a vígjáték felvonásait.
E színház a maga eszközeivel mindent megtesz, hogy a nép végre ne csak játssza, hogy él. Komplex, húsbavágón társadalomkritikus, a kapcsolatok változékonyságát, mindemellett a művészet célját is vizsgáló est ez. A legélőbb, legizgalmasabb színházak közül való, melynek igazsága sokszor fáj. Gyönyörű képekkel, erős színházi elemekkel, s magával ragadó csapatjátékkal szövik igazi színházzá haragjukat.
Egyértelműen ott a helye a POSZT versenyprogramjában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!