Christian Bale lehet a legellenszenvesebb hollywoodi figura, akire saját családja hívja ki a zsarukat, majd állatként üvölt a forgatáson egy kollégával, ő a rangidős Jack Nicholson, az egyik legkiválóbb, és egyben legmegszállottabb filmszínész. Nem csak kilók tucatjait képes egy szerepért átmozgatni magán, de különös tehetséggel játssza el a kétes erkölcsű, a társadalom perifériáján mozgó alakokat.
Remekül illett hozzá Dicky Eklund, a crackfüggővé vált klasszis bokszoló szerepe is A harcosban. Az Arany Glóbuszt már megkapta érte, és hiába népszerűtlen figura, vasárnap éjjel talán egy Oscarral is megdobják, hiszen az év talán legizmosabb alakítását adta az izgága, izzadó, összeaszott, fogatlan és kopaszodó Eklundként, akit épp úgy repít saját, már nem létező legendájának hagymázas győzelmi mámora, mint a kokaingőz.
A harcos ugyan igaz történet alapján készült, de kismillió filmben láttuk már, hogy egy szegény, tehetséges ifjú sportoló (bokszoló, kosaras, focista stb.) bajnok akar lenni. Legyőzi a végső meccs előtti utolsó akadályt, és boldogan él, amíg meg nem hal – hisz ő a kis királyfi, aki elment szerencsét próbálni. A harcos azzal emelkedik a sablonfilmek fölé, hogy David O. Russel rendező mesterien vezette atomerős színészeit, letisztult és eredeti ötletekkel – például a meccsekről tévéadásszerű bejátszásokkal – doppingolt filmet alkotott (Oscarra is jelölték), a történetet eltolták a családi dráma irányába, ami veszélyesebb terep, mint a szorító.
Amiért az öklöző Micky Ward (Mark Wahlberg) erősebb és jobb lehet a hozzá hasonlóknál, az a mögötte álló család – egy igazi klán, hiszen Wardék ír-amerikaiak, legalább olyan vérmesek, szenvedélyesek és összetartóak, mint az olasz famíliák. Családja azonban inkább tűnik átoknak, mint áldásnak: bátyja (Christian Bale) nem csak a közös edzésre tojik, de őmiatta törik el Micky kezét, míg anyjuk, egyben a menedzser (Melissa Leo), képes a biztos vereségbe küldeni fiát párezer dollárért.
Nem szólva a hat madárfészekfejű hárpiáról, a nővéreiről, akik még Micky barátnőjét (Amy Adams) is megtépik. Ellenben édesapja a házisárkányokkal is megküzd fia érdekében – kap is egy étkészletet a nyakába. De ott a barát és edzőtárs, a filmben önmagát alakító O’Keefe, no és Micky új csaja is, a hurkás derekú pultoslány, Charlene, aki méltó ellenfele a leopárd-cicanadrágos nőstényfalkának. Persze a maga módján mindenki Micky javát akarja, aki inkább nem kérne ebből a sok jóból, ám mikor megpróbálja elvágni a családi köldökzsinórt, rájön, hogy szüksége van mindnyájukra. A közös cél, Micky győzelme végül átlendíti a családot a kicsinyes ellentéteken. Szebb üzenet ez, mint a semmiből sokra vinni, hiszen Micky nem csak saját erejéből, tehetségéből jut a csúcsra. Amúgy sem szellemi erőművész, kell neki a noszogatás meg az instrukciók, különben csak áll és tűri az ütéseket. Bár Bale alakítása előrébb tolakszik, Wahlberg is hibátlan, ráadásul dögösebb, mint a 90-es években. Miközben őszintén drukkolunk neki, remekül szórakozhatunk a diliflepnis kompánia utolsó műkörömig folyó küzdelmein. Lám, egy legenda születéséhez nem csak vasakaratú, birkatürelmű férfiak kellenek, hanem kőkemény hajú nők is.
(Forgalmazza a Palace Pictures)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
