Bizonyára emlékeznek még az Oktogonon arra a hatalmas felfordulásra. Minden fel volt túrva, a járda romokban, mintha bombatalálat érte volna a várost. Persze az nem bomba volt, hanem egy sárkány. Nevezett Egon. Béla lovagot kergette a földalatti-alagútban, később Solymáron, de nem lőném le a poént.
Virág Emília első könyve, a Sárkánycsalogató úgynevezett urban fantasy, vagyis olyan természetfeletti elemekkel operáló történet, amely napjainkban, valóságos városi környezetben játszódik, ahová azért már betört a mágia. Legendás, misztikus lények bukkannak fel ezekben a mai népmesékben, aki, illetve amelyek rejtőzködve bár, de köztünk élnek.
A mágia és a realizmus keveredése egyáltalán nem új, gondoljunk csak olyan elődökre, mint Bulgakov (A Mester és Margarita igazi urban fantasy, bár nem annak készült) vagy Hoffmann és García Márquez regényeire. Szigorú értelemben véve azonban az urban fantasy inkább csak egy szűk réteg irodalma volt egészen az évezred elejéig, amikor a Harry Potter- és az Alkonyat-könyvek a népszerű irodalom fősodrába emelték ezt a műfajt. A szerző láthatóan nemcsak külhoni, hanem tőről metszett magyar fantasykon is pallérozódott, merthogy a műfaj itthon sem ismeretlen (hogy csak a legutóbbiakat, László Zoltán Egyszervoltját vagy Csurgó Csaba Kukoriczáját említsük).
Virág Emília azonban szerencsére nemcsak felmondja a leckét, hanem igazán üde, szórakoztató, könnyed olvasmányt kínál, elsősorban a nagykamasz vagy legalábbis nagykamasz-lelkű olvasóknak.
Akik szerint egy boszorkány (aki nem mellesleg férfi, szóval nyugodtan el lehet felejteni az ezeréves sztereotípiákat) simán elküldheti melegebb éghajlatra a neki nem tetsző vándort; a sárkány se gonosz, csak frusztrált; a negatív hős marketinges és a pozitív hőst bátran hívhatják Bélának vagy Józsinak, mert miért ne?
(Virág Emília: Sárkánycsalogató. Athenaeum, 2016. 400 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!