Mindig ez történik, ha egy újságíró könyvet ír: valóságnak érezzük azt is, ami fikció, és a fantázia szüleményének azt, ami megtörtént. Így van ez Robert Harris regényével, a Szellemíróval is.
És nem azért, mert a szerző kívülről-belülről ismeri a politika világát (dolgozott a BBC riportereként, írt a Sunday Timesnak, a Daily Telegraphnak), hanem azért, mert a történet nagyon is velünk élő. Mintha ismernénk a főszereplőit. A Szellemíró című regény olvasása közben csakis egyvalakire tudunk gondolni, akiről Harris valójában ír: Tony Blairre, aki 1997-től kezdve tíz éven át volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke, s akit hivatali távozása után vizsgálóbizottság elé citáltak, miután kiderült, megalapozatlannak bizonyultak a hírszerzési információk, és Irak nem rejt tömegpusztító fegyvereket. Nagy-Britannia viszont a hamis jelentésre hivatkozva vállalt komoly szerepet Szaddám Huszein országának 2003-as katonai megszállásában. Robert Harris persze nem nevesíti Blairt, regénybeli hősének neve Adam Lang, ám Lang (a filmben Pierce Brosnan alakítja) minden mozdulatában és tettében, baráti – amerikai – kapcsolatrendszerében: Blair. Robert Harris regénye politikai thriller. Olvasmányos, jól felépített, lendületes regény. Főhősének nincs neve. Illetve van, de az író nem terhel bennünket ennek közlésével. A szellemíró ugyanis az az ember, aki mások helyett ír könyvet, életrajzot. Híres emberekről, sztárokról, énekesekről, focistákról. A szellemíró (a filmben Ewan McGregor alakítja) egyben nyomozó is, aki lépésről lépésre halad előre, bontja ki főhősének jellemét, fejti meg titkait azért, hogy minél jobban megérthesse, s viszsza tudja adni az illető személyiségét. Mindezt azért, hogy az olvasók is értsék tetteinek, döntéseinek hátterét és indokát. A problémák azonban ott kezdődnek, amikor kiderül, hogy az illető, akiről a szellem ír, nem is feltétlenül az, akinek kívülről látszik, s hogy korábbi döntéseinek okai nem is azok, amikre hivatkozott. Ráadásul a szellemíró elődje rejtélyes körülmények között meghalt. A határidők és szerződések azonban kényes dolgok. A politikai életrajznak el kell készülnie. Bármi áron. A Szellemíró regény sorsa különös. Minden bizonnyal híresebbé válik a szöveg alapján készített film, amit már vetítenek a magyar mozikban. Rendezője az a Roman Polanski, akit 1977-ben megrontás vádjával ítéltek börtönbüntetésre az Amerikai Egyesült Államokban, s aki a héten szabadult svájci házi őrizetéből, és párizsi lakásába távozott. A film a történet kiválóan adaptált és előállított mesterműve. Ám Polanskinak könnyű dolga volt. Harris ugyanis hihetetlenül plasztikusan fogalmazó író. Olvasás közben is látni a világot, amit teremt, érezni a karaktereket, amelyeket megformál. Így tette ezt már az Enigma, az Arkangyal és az Impérium című regényeinél is, melyeket harminchét nyelvre fordítottak le. S hogy melyik a jobb, a regény vagy a film? Ezt döntse el mindenki maga. Az ajánlott sorrend ez: regény, aztán a film.
Robert Harris, Szellemíró [The Ghost Writer] Fordította: Vizi Katalin Budapest, Cartaphilus Kiadó, 2010
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!