Színpadra született a 85 éves korában, hétfőn elhunyt Bitskey Tibor. A Nemzet Színésze a világot jelentő deszkákon kezdte, s ott is fejezte be hosszú pályáját. Bár sokat emlegetett „hősi alkatával” – egy történelmi pillanatban – anélkül vált a mozinézők feledhetetlen kedvencévé, hogy erről igazán tehetett volna.
Az ifjúsági bajnok atlétából lett színész az ötvenes években mint Rákóczi hadnagya ugratott fel a szocialista historizmus széles vásznára. Így lett történelmi filmek ünnepelt sztárja. Hol Baradlay Ödönként küzdött az orosz puszta farkasaival, hol meg Mekcsey István szerepében, Dobó társkapitányaként védte az egri várat. Jellegzetes orgánuma a kor népszerű tévésorozataiban önálló életre kelt. Ugyan ki más kölcsönözhette volna a hangját Kloss kapitánynak vagy Stirlitznek?
Hiába a zajos filmsikerek, Bitskey valójában a színpadon érezte otthon magát. Iskolás versmondóból lett amatőr színjátszó a nagybátyja magántársulatában. Majd miután estin(!) elvégezte a képzőt, a néphadsereg színházában, a Nemzetiben, a Tháliában és az Arizonában is játszott. Az elmúlt pár évben pedig a szolnoki Szigligetiben láthattuk. Újságíróknak egyszer azt mondta: azért szereti a színpadot, mert ott „három óra egy élet”.
Végtelen alázattal alakította Szolnokon Firsz szerepét Csehov Cseresznyéskertjében. A kritika nem találta elég érdekesnek az elfeledett öreg inast, egy letűnt világ hírmondóját. A Tisza-parti városban azonban tavaly ősszel szájról szájra járt a hír, meg kell nézni, mert szenzációs.
És tényleg élmény volt novemberi utolsó fellépése. Színésztársai óvó szeretettel adták őt kézről kézre, hogy a darab végén, a sötétbe boruló színpadon, a magára hagyott Firsz halálával búcsúzzon közönségétől.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!