Terminator: Genisys
Szórakoztató akcióvígjáték lett a Terminator-franchise legújabb részéből: talán meglepetésre a legtöbbet Arnold Schwarzenegger vicsori vigyorán, Abonett-száraz poénjain és a korábbi részekből felidézett, emblematikus mondatain („Visszatérek!” és a többi) derülhettünk. A T–800-as élete szerepe, látványosan élvezi is, és bár fém csontváza picit rozsdásabb, bőrszövete pedig ráncosabb lett az évek alatt, kimondottan jót tett a karakternek, hogy emberszerűbbre gyúrták. Sőt humora is van, valamint érzelmeknek tűnő reakciói, bár ez a keményvonalas rajongóknak talán már túl szentimentális lesz, ahogy sokan csalódhatnak amiatt is, hogy ennyire viccesre vették minden idők egyik leghátborzongatóbb sci-fi utópiáját.
Az idősíkok folyamatos keverését elég világosan elmagyarázzák, nincsenek bakugrások a történetben, mégis intellektuális kihívás követni a régi és az új időhurkokat (nem árt előtte visszanézni az előző részeket), azt, hogy az alternatív jövők és múltak hogyan változtatják oda-vissza egymást.
Az új, mágneses, minden eddiginél halálosabb Terminator félelmetes ellenfél, a sokszor pusztakézi harcok azonban nem tűnnek szürreálisan egyenlőtlennek. A maszkmesterek remek munkát végeztek a kékesfekete fejéből UV-kéken pislákoló szemű robottal, ahogy a trükkstáb is szorgos volt: két órán át pörögnek a látványos, szemkápráztató jelenetek.
Az emberiséget leigázó gépek ellen újabb mindent eldöntő csatát nyertek ugyan, de a fellélegzés csak pillanatnyi (nem szabad kisietni a moziból!). Linda Hamilton után újabb atomerős női főszereplőt is kaptunk a fiatal Sarah Connort alakító Emilia Clarke személyében. Kész szerencse, mert ha a férfi szereplőgárdán múlna – kivéve a mindig tettre kész és meglepően bölcs T– 800-ast –, nem lenne miért visszaülni a folytatásra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!