Csak néhány szemfüles rajongó szúrhatta ki a karácsony előtti forgatagban. Pedig szép csendben megjelent Lawrence Norfolk legújabb regénye, a John Saturnall lakomája, amely még épp időben érkezett ahhoz, hogy azok, akik egy időben megállás nélkül falták eddig hazánkban megjelent három kötetét, még emlékezzenek a szerzőre. Márpedig Norfolk neve garancia a tökéletes irodalmi élményre, ezt az állítást biztos, hogy nem cáfolja meg az új mestermű sem.
Sőt, a John Saturnall életét végigkövető regény azoknak is ideális olvasmány, akik még csak most kezdenek ismerkedni a szerző munkásságával. Lawrence Norfolkot szokás legújabb korunk Umberto Ecójának nevezni, és bár történelmi témájú regényei, csavaros és míves szövegszerkesztése, az időnként hipnotikus lassúsággal csordogáló elbeszéléseibe váratlanul beékelt fordulatok valóban mutatnak hasonlóságot, Norfolk jóval több, mint egyszerű epigon. Eddig megjelent regényei (A Lempriere-lexikon, A pápa rinocérosza, Vadkan képében) helyenként erősen igénybe vették az olvasók szemét és agyát, elég volt egy pillanatra elbambulni, és máris fogalmunk se volt róla, mi is történik éppen. Az idősíkok gátlástalan váltogatása, az idegen szavak túlburjánzása, a bonyolultnál is kibogozhatatlanabb mondatok könnyen megbosszulták magukat. Cserébe viszont hihetetlen intellektuális élmény egy-egy Norfolk-regény leküzdése.
Ehhez képest John Saturnall 17. századbeli története már-már „egyszerűnek” tűnik. Van egy fiú, akit anyjával együtt elűznek egy angliai faluból, mert boszorkánynak hiszik őket. Az anya meghal, a fiú egy nemes konyhájába kerül kisegítőnek, soksok áldozatos munka árán szakács lesz, a világ egyik legjobb szakácsa. Már ez is kész történetnek hangzik, pedig körülbelül a regény negyedére jutunk el eddig az eseménysorig. És van még ebben a műben körülbelül három másik nagyregény is, szép szerelmi történet, háborús-férfias sztori, vallási tébolyról szóló cselekményszál, mindezt pedig, mint lágy felhő, körbeburkolja a gasztronómia. Egy-egy recept (kipróbálásra igazából nem alkalmasak) egy-egy szakasza John Saturnall életének. Előétellel kezdődik és desszerttel fejeződik be a menü, az édes lezárás természetesen happy endben csúcsosodik ki, bármennyire is tűnik úgy sokáig, hogy szívszorító lesz ez a regény. És bár elmondva mindez soknak hangzik, valójában egy percre sincs az az érzése az embernek, hogy végeláthatatlan, zsúfolt szövegtengerrel hadakozik. Épp ez Norfolk zsenije, hogy mire megunnánk egy fajta történetvezetést, addigra kieszel valami újat, így John Saturnall lakomája biztosan nem akad senki torkán. És bár ez a regény egy fokkal könnyedebb, mint a szerző korábbi művei, színvonalában egyáltalán nem marad el mellőlük. Kis szomorúságra ad okot, hogy Norfolk 12 évig írta, és csak tavaly fejezte be. Csak reménykedni lehet benne, hogy a következő kötetre nem kell majd ennyire sokat várni.
Lawrence Norfolk, John Saturnall lakomája. Ford. Mesterházi Mónika, Budapest, Libri Könyvkiadó, 2012. 414 oldal
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!