Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncos-koreográfusnak két hónapja született kisfia. De máris dolgozik, jár a próbaterembe, a babával együtt. A színikritikusoktól pedig díjat kapott a fasiszta veszélyről, az előítéletekről szóló Cabaret előadásért.
– Kitalálta, ez a legközelebbi tervem. Most semmi nem áll hozzám közelebb, minthogy babaszínházat csináljak. Az a csecsemőszínházi produkció, a Négy évszak, amit az első fiam születése után rendeztem, a mai napig megy a Kolibriben.
– Akkoriban még ilyen piciknek játszani a színházban, őrültségnek tűnt, de azóta abszolút bevált.
– Ezt egy norvég író találta ki, méghozzá magának vigaszul, mert meghalt a kisbabája. Azóta Európában nagy divat csecsemőknek játszani. A szülők tátott szájjal bámulják a gyereküket, hogyan élvezi az előadást.
– Ahhoz viszont már abszolút felnőttnek kell lenni, hogy valaki a Tűzmadár című Sztravinszkij- mű extatikus erotikáját élvezze. Ez a produkciója egymás utáni nap megy a Művészetek Palotájában a Varázscirkusz című gyerekelőadásával. Igazán két véglet.
– És most fölújítjuk a Pöttyös Pannit is. Ez szintén igen fontos dologról, az iskolába kerülésről beszél, ezzel akkor szembesültem, amikor a kisfiamat, Milánt, egy éve iskolába kellett vinnem.
– Megviselte?
– Engem szerintem jobban, mint őt. A szülőknek elég komoly sokkot okoz, hogy a gyereküket megítélik. Rögtön kialakítanak róla egy képet. Egész életemben az előítéletek ellen küzdöttem, és akkor azon nyomban szembesülök azzal, hogy a gyerekemről elmondják, ilyen, olyan, meg amolyan. Ez nekem igen kemény időszak volt. Most már tudom függetleníteni magam attól, mit mondanak az iskolában. Már biztos vagyok benne, hogy a gyerekem boldogsága a legfontosabb, nem pedig az, hogy kitűnő tanuló legyen, és negyvenöt percen keresztül egyfolytában egyenes háttal üljön.
– A Cabaret is a Centrál Színházban, amiért megkapta a Színikritikusok díját a legjobb zenés előadás kategóriájában, az előítéletekről, a fasiszta veszélyről szól.
– Nem akartam aktuálpolitizálni, de az emberek mindig azt látják bele egy produkcióba, amit megélnek, ami éppen az ő számukra probléma. A hatalommal való visszaélés mindig óriási gond. Az az ember is megváltozik sajnos, aki hatalmi pozícióba kerül. Ezért ez bármikor aktuális téma.
– Dermesztő jelenet az előadásban, amikor a szereplők náci nótát kezdenek énekelni, a darabbeli konferanszié pedig felszólítja a közönséget, hogy tapsoljanak a dal ritmusára. És bizony a legtöbben tapsolnak. Tulajdonképpen magát a nácizmust tapsolják meg.
– Igen, ez abszurd helyzet. De mikor tapsolni kezdenek a nézők, nem rögtön jön rá mindenki, hogy úristen, minek a megtapsolására szólították fel.
– Az egész fasizmus úgy működik, hogy sokan nem látják át, mi mellé is állnak.
– Pontosan. Éppen erről szól ez a jelenet. Sokszor, amikor benne vagyunk egy helyzetben, nem vesszük észre, hogy mi mellé állunk, és mi mellé nem.
– A Tűzmadár elsöprő erotikájú, vad zene, aközben nem is nagyon lehet gondolkozni.
– A főszereplő Valencia James, barbadoszi táncosnő, eleve egzotikuma van annak, hogy ő föllép. Eléggé erotikusra sikerült az előadás. A nők, mint nagy ketrecbe zárt madarak vergődnek benne, és ebből szabadulnak ki a Tűzmadár segítségével, aki szintén nő.
– Egy balesete után kétséges volt, tud-e valaha táncolni. Most már van rá esély?
– Mivel szültem, egy ideig még biztosan nem fogok táncolni. De valamikor majd szeretnék. Lejárok a próbaterembe a kisbabával együtt, és közben szoptatok. Éppen most volt a Bál, avagy a táncos mulatság című produkció felújítása, aminek a főszereplője Marozsán Erika, ő húsz éve nem táncolt, és mégis csodálatosan csinálja. Tehát dolgozom, miközben nagyon nehéz most független együttest vezetni. Még mindig nem kaptuk meg az ez évi támogatást. Igyekszem a társulatomat egyben tartani, de mind gyakrabban fölteszem a kérdést magamnak, hogy ennek van-e értelme ilyen körülmények között? A pénzhiány miatt valószínűleg elveszítjük a próbatermünket is. Nincs jövőkép.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
