Keith Allent (színész, dokumentumfilmes, rendező és felelős brit állampolgár) évekig nem hagyta nyugodni Diana hercegnő és Dodi Al-Fayed halálos autóbalesete, de főképp a rengeteg találgatás és csúsztatás, ami a tragédiát a mai napig körülveszi.

 
A férjem autóbalesetet tervez ellenem, fékhibát és súlyos fejsérülést, hogy eltűnjek az útjából

Felkereste a BBC-t és a Channel 4-t (melynek több dokumentumsorozatot gyártott), de a brit televí­ziók elzárkóztak attól, hogy finanszírozzák a baleset körülményeinek felülvizsgálatáról szóló dokumentumfilmet. Viszont Mohamed Al-Fayed (Dodi apja), akinek szent meggyőződése, hogy a baleset nem volt véletlen, és körülményeit sem véletlenül tussolták el a francia bíróságon, készséggel felajánlotta a pénzt (2,5 millió dollárt). Így készült el az ügy brit felülvizsgálatáról szóló „Unlawful Killing”, mely szinte halálos karambolt okozott a brit sajtóval a cannes-i filmfesztiválon, nem kis részben azért, mert az érintett Al-Fayed finanszírozta.

A film rendezője, Keith Allen a Croisette-en adott interjút a Vasárnapi Híreknek.

– Több brit újságíró azt állítja, hogy a filmjében semmi újat nem mond.

– Ez nem igaz. Többek között azért sem, mert a királynő személyi titkára, aki azt állította, hogy a tragédia idején szabadságon volt, nem mondott igazat. Ott volt, és fülig benne volt az összes intézkedésben.

– A brit esküdtek 6 napig tanakodtak és arra a megdöbbentő ítéletre jutottak, hogy nem azonosítható elkövető hibájából törvénytelen gyilkosság történt. Mit fed ez a ködös megfogalmazás és mi a jelentősége?

– Az Alma alagútban rejtélyes okokból akkor és ott nem működtek a biztonsági kamerák, tehát az, hogy pontosan miért csapódott egy oszlopba a Mercedes, nem rekonstruálható. De ha a világ nem csak most, és ebből a filmből értesül Diana hercegnő 1995 októberében írt leveléről (melynek kópiáját megkapták a vetítésen részt vevő újságírók – a szerk.), hogy „a férjem autóbalesetet tervez ellenem, fékhibát és súlyos fejsérülést, hogy eltűnjek az útjából és meg tudjon nősülni…”, már évekkel ezelőtt más fényben tűnt volna fel, ami azon a fatális párizsi éjszakán történt. Én nem annak eredtem a nyomába, hogy ki vagy kik okozták a balesetet, hanem annak, hogy ki, illetve kik tussolták el és miért.

– Hogy lehet, hogy Diana hercegnő levelének nyomán a brit bíróság nem hallgatta meg Károly herceget, illetve, hogy a herceg nem találta fontosnak, hogy kommentálja?

– Nézze, ha Dianát Diana Smith-nek hívják és nem hercegnő, azonnal kihallgatták volna a férjét, Charles Smith-t. A bírónak természetesen joga lett volna elrendelni a herceg kihallgatását, de ellene döntött. Őt kellene megkérdezni, miért. Hat hónapig tartott a tárgyalás, 50 tanút kihallgattak, de csak a felszínt kapirgálták. Az esküdteket mégsem tudták félrevezetni.

– A filmjéből kiderül, hogy a Mercedes sofőrje, Henri Paul egyáltalán nem volt ittas, viszont csöppet sem volt ártatlan.

– Nézze, a francia bíróságon, mely elsőként vizsgálta ki az ügyet, kihallgattak egy tanút, aki azt állította, hogy Henri Paul a francia titkosszolgálatnak dolgozott és ezért rendszeres fizetést kapott. A filmemben szerepelnek ezek a bizonyító értékű bankszámlakivonatok, de erről sem a francia, sem a brit sajtó nem számolt be, pedig akkoriban mindkét média ájuldozott, hogy perdöntő jelentősége van. Mint ahogy az is elég sajátos, hogy tíz év alatt egyik bíróság sem tartotta fontosnak, hogy utánanézzen, honnan származnak ezek a jelentős összegek Henri Paul bankszámláján. Henri Paulról azt tudja a világ, hogy súlyos alkoholista volt. Azt viszont senki nem tudja, hogy két nappal a tragédia előtt teljes kivizsgáláson vett részt, ami nem állapított meg alkoholizmust. A baleset után is csak minimális alkoholt mutatott ki a vére. Ezt támasztja alá, hogy amikor a francia rendőrség kiszállt a lakására, egy üveg italt sem találtak, majd amikor három nappal később ismét kiszálltak, a lakás tele volt itallal. Azért ez elég bizarr, nem?

– Legalább olyan bizarr, mint ahogyan a brit sajtó fogadta ezt a filmet. S ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy az Unlawful Killing legalább annyit mond a brit igazságszolgáltatás integritásáról, amennyit a brit médiáéról.

– Fején találta a szöget, mert lényegében ezért készítettem el ezt a filmet. A kamerámmal üldögéltem a bírósági sajtószobában, ahová a brit lapok, kicsit sem véletlenül, nem a jogi, hanem a királyi tudósítóikat delegálták, akik lényegében a palota jóindulatából élnek és eleve elfogultak. Az esküdtek hat napig tanakodtak, pedig azt várta a sajtó, hogy öt perc alatt döntenek. Én voltam az egyetlen a teremben, aki fellélegzett az ítélettől, mert a „törvénytelen gyilkosság” lényegében azt jelentette, szándékos emberölés történt, nem véletlen baleset. Óriási dolog volt, mert az esküdteket arra szólította fel a bíróság, hogy nem hozhatnak olyan ítéletet, mely emberölésre utal. A „törvénytelen gyilkosság” figyelmetlen vezetőt említett és autókat, amelyek megzavarták vagy követték a Mercedest. Szó sem volt paparazzókról vagy balesetről. Egy perccel később a BBC mégis azt kürtölte világgá a tévében és a neten, hogy ittas sofőr és paparazzók okozták a balesetet. Balesetet és nem gyilkosságot. Aztán ezt szajkózta tovább a világsajtó. Máig ez él a köztudatban, miközben az egészből egy szó sem igaz.

– És mi volt igaz abból, hogy azt a bizonyos fehér Fiat Unót, ami nekiütközött a Mercedesnek, egy paparazzo vezette?

– Tény, de a fiatos fickó nem ám akármilyen paparazzo volt. Nem volt benne abban a motoros pakliban, amelyik követte Dianáékat. Ez egy dúsgazdag pali, akiről nyílt titok, hogy a francia titkosszolgálatnak is dolgozott.

– Mit gondol, a brit média mit fog megírni a filmjéről és mennyit fog idézni abból, amit ön a sajtótájékoztatón mondott?

– Azt biztos nem, hogy Fülöp hercegről olyan fotókat közöltem, ahol magas rangú náci rokonaival masírozik, vagy hogy egy jeles pszichiáter szerint súlyos pszichopata. De azt rám fogják húzni, hogy rettenetesen szubjektív módon ábrázolom az eseményeket, mert Al-Fayed finanszírozta a filmet. Nézze, én csak azokat az információkat raktam össze, amelyekhez hozzájutottam. Van a filmben 87 jelenet, amelyről a jogászaim azt mondták, jobb lenne, ha kivenném, de nem tettem meg, mert minden, amit állítok, bizonyított. Tudja mit? Ha ezért nem mutatják be Angliában a filmet, akkor ne mutassák be.

– Még egy dokumentumot kaptunk a film sajtósától, V. M. aláírással. Kit fed ez a két kezdőbetű és mire utal ez a dokumentum?

– A dokumentum aláírója Lord Victor Mishcon, Diana hercegnő ügyvédje volt, aki részletesen leírja azt a beszélgetést, melyet a hercegnővel folytatott a félelmeiről. Egyik levél sem került be a bíróságra.

– Az ön filmje nem készült titokban. A királyi család semmilyen módon nem lépett önnel kapcsolatba?

– Nem kommentálták és nem nyilatkoztak, de a saját csatornáikon tájékoztatták álláspontjukról az érdekkörükbe tartozó lapokat.

 

Cannes, 2011. május 20.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!