Családi képregénytár

Manapság erős vitákat generáló téma a család szentsége, mindenhatósága. Az Örkény Színház új bemutatója óhatatlanul kontextusba kerül mindezzel, hiszen a család van a középpontban Mikó Csaba drámájában is. És itt gyerekben aztán nincs hiány. Mikó épp hattal áldja meg a szülőket.

Az ő felnőtté cseperedésüket követhetjük végig e rendszerváltás körüli családtörténetben. Melynek fő kérdése: valódi összetartó, megtartó erő-e e közösség, vagy mindez csupán illendő látszat?

És mire az előadás végére jutunk, egyre kiábrándítóbbá válik a kép. Mindeközben a háttérben egy rendszer anomáliái is felsejlenek. Ez zilálja szét a családot leginkább. A gürizés, a versenyfutás a megélhetésért kifulladásig – és mindenkinek kibicsaklik, zátonyra fut boldogulási kísérlete.

Az Apátlanok 2013-ban az évad legjobb magyar drámája lett, ami persze nem jelenti feltétlenül, hogy a dráma valóban jó is. Mint ahogy nem az. Az életet mintázná, de állatorvosi lóvá válik. Mikó kicsit túl sokat sűrített e családtörténetbe. Izgalmas kérdésfelvetésekkel kecsegtet, ám többnyire csak közhelyeket, kliséket mutat a sokat mondás igényével. Bár tagadhatatlan, olykor találó vagy épp szórakoztató számadás ez, érdekes monológmontázsokkal, fájó apahiánnyal.

Vizuálisan azonban igen markáns az előadás. Színes képregényként mutatják nekünk e család történetét, melyben maguk a családtagok a képregényhősök. A jópofa, interaktív táblaként is funkcionáló papírmasé díszlet között kár, hogy a figurák is csupán papírmasék (nem a színészek hibájából).

Mikó azt a ritka történelmi pillanatot kívánta megörökíteni, amikor épp minden lehetséges, ám annak a sokaságnak, aki nem volt elég ügyes és szemfüles, hamar lehúzzák a rolót. Megpecsételődik sorsa, több generációra előre is. Az Apátlanok a rendszerváltás veszteseiről, lúzereiről szólna. Ha szólna, mert igazából félbemarad a legtöbb gondolat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!