A tárlat folytatóthatóságát nevezte az idei év legnagyobb sikerének a World Press Photo kiállítás csütörtöki megnyitójának zárszavaként Révész Tamás, a nemzetközi bemutató hazai szervezője.

 
Líbiai felkelők a partmenti olajfinomítóért harcolnak (Jurij Kozirev díjnyertes fotója a vezető hírek kategóriában)

A Millenárison tett többéves kalandozás után a világ legjobb sajtófotóit csokorba szedő hazai tárlat visszatalált a Néprajzi Múzeumba. S végre sikerült úgy elhelyezni a paravánokat az aulában, hogy egymás eltiprása nélkül is hozzáférhessen a vizualitásból fakadó élvezethez a közönség. Nézni pedig van mit. A tavalyi év számos fontos politikai, társadalmi eseményét, főként polgárháborúkat, az arab tavaszt, a norvég mészárlást vagy a szörnyű japán cunamit bemutató fotók mellett most is láthatunk megkapó természeti felvételeket vagy művészi igényű sportfotókat. A 167 kiállított mű mellett több monitor is várja a közönséget egy kisebb teremben. Ezeken WPP Alapítvány 1955 óta gyarapodó hatalmas archívumában is tallózhatnak az érdeklődők az október 28-ig nyitva tartó kiállításon.

Az üzleti szponzoráció szinte megszűnt, viszont az idén először adott támogatást a World Press Photo kiállítás megrendezésére a Nemzeti Kulturális Alap. A sajtó több évtizede zajló átalakulása a sajtófotó számára is új helyzetet jelent, a WPP pályázatra tavaly mégis több mint százezer képet küldtek be, ami csak részben tudható be a digitális fotótechnológia nyújtotta könnyebbségnek. A rengeteg elkészült kép azt is mutatja, hogy a fénykép mint megörökítő médium sokakat csábít még ma is. Pedig hol van már az a vonzó imázs, ami még harminc-negyven éve is divatos, izgalmas és trendi figurává tette a világban száguldozó fotóriportert?

A fődíjas, Az év képe a „muszlim Pietà”, Samuel Aranda fotója, amit a 33 éves katalán riporter Jemenben készített. A szabadúszó Arandát amúgy az egyik nagy képügynökség képviseli, de művészeti galériák is érdeklődnek utána, s riporter létére művészi nyomatokat is kínál eladásra. Meg járja a világot, nyeri a díjakat, blogot ír, workshopokon szerepel, s fotográfusi ambícióinak szó szerint a nagyvilág szab határt. Így kell ezt csinálni, de azt is mondhatnánk, csakis így lehet ezt manapság csinálni.

Ezúttal magyarok nem szereztek díjat, de nem gondolom, hogy a sikerszéria megszakad. Egyébként is üdítő és tartós változásnak látszik, hogy a WPP-nyertesek listáját növekvő számban gazdagítják kelet-európai és ázsiai nevek az elmúlt években.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!