Magyarország legnépszerűbb alternatív zenekara, a Quimby nem egyszerűen nagyszabású koncertet ad a Sziget „nulladik napján”, Csodaország néven egy este erejéig felépít egy egész fantáziavilágot.

  <h1>Fotó: Gálos Viktor, Quimby</h1>-
  <h1>Dömötör Endre, Miklya Anna: Quimby. Budapest, Bookline Könyvek, 2013. 296 o.</h1>-

Fotó: Gálos Viktor, Quimby

- – Kép 1/2

A szuperkoncert mellett 20 különleges program is várja a fesztiválozókat, amelyek mind Lewis Caroll szürreális meseregénye, az Alice Csodaországban tematikája köré épülnek. A zenekar tervei szerint a Sziget erre a napra a „nyúl üregévé” válik, ahol felfedezhetjük a cirkusszal, akrobatákkal, táncosokkal, látványszínházzal, irodalmi programokkal, akusztikus koncertekkel, táncházzal, vetítésekkel teli Csodaországot. A karneváli hangulatú alternatív világ egészen a bejáratul szolgáló K hídtól a Nagyszínpadig húzódik, a nap folyamán a zenekar tagjai számtalan helyen és programon felbukkannak majd.

Egy őszinte család

Igazi meglepetéssel is készült rajongóinak a Quimby a nagy koncert mellé a Sziget Fesztivál „nulladik napjára”. Könyv született a zenekar elmúlt huszonkét évéről, amelyben hol regényes formában, hol a tagok portréin és szűrőjén keresztül ismerhetjük meg az utat a dunaújvárosi gimnázium bulijaitól az országos népszerűségig, az összeomlásig, majd az újjászületésig.

A könyv alapvetően három részre tagolódik, amelyekből egyértelműen az első rész a legszerethetőbb. Miklya Anna fiatal írónő százhúsz oldalon keresztül érdekfeszítően, érzékenyen és mégis nagyon őszintén mutatja be a Quimby életét. Minden Livius és Tibi megismerkedésével kezdődik, hogy aztán az iskolai ökörködések, zenekar alapítás, az első hangszerek és erősítők beszerzése közben szépen lassan felbukkanjanak a már ismert további szereplők. Jól látszik az a több hónapos munka és rengeteg beszélgetés, amit az írónő a tagokkal folytatott, bulik, balhék, meghatározó tárgyak és élmények adják ki a történetet, amelyre kicsit mindannyian máshogy emlékeznek. A kényes részletek sincsenek elhallgatva, miért is lennének, hiszen már úgyis mindenki rég tud róluk. Kiss Tibi függőségét, a Lipóton majd a rehabon töltött időt, a többiek aggodalmait, és a zenekar bizonytalan helyzetét őszintén tárják az olvasó elé. Kevésbé szórakoztató és olvasmányos a könyv második része, amelyben a zenekari tagok portréi, a végén pedig egy a fanatikus rajongókat biztosan lázba hozó diszkográfia olvasható. Dömötör Endre zenei szakíró portréi a tagokról kissé szárazak, Miklya Anna szövege után kifejezetten csalódást jelentenek. Mégiscsak öröm, hogy a meghatározó frontemberek mögül előrelépnek a többiek is, és őszintén beszél magáról az egyébként csendes basszusgitáros Fefe, Faszi, a dobos, Szilárd, a billentyűs és Dódi, aki főleg trombitán játszik. Bár a könyvből a gyertyát két végén égető, mindeközben mégis nagyon intellektuális rocksztárok élete bontakozik ki, mégiscsak van abban valami megható, amilyen szeretettel beszélnek egymásról és a zenéről, mert ahogy mondják, ők tulajdonképpen egy „family tugedör”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!