Sült szöcske, főtt sáska, csokis hangya – a világ számos országában kedvelt fogások, amelyektől az európai embert a hideg rázza. Lehet, hogy jó lesz hozzászoknunk a kitinpáncél ropogtatásának gondolatához, még mielőtt beköszönt az élelmiszerválság.
Bogarakkal, darázsfélékkel és más rovarokkal egészítené ki az emberiség étrendjét az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO. A szapora ízeltlábúak most még kihasználatlanok élelmezési szempontból, ám tenyésztésük az élelmiszerhiány egyik megoldása lehet – idézte a FAO-tanulmányt a BBC-online. A rovarfogyasztás a szerzők szerint a környezetszennyezést is csökkentené, mivel ezeknek az állatoknak kicsi az ökológiai lábnyomuk. Az élelmiszeripar hozzá járulhatna, hogy a fejlett Nyugat se idegenkedjen a rovarevéstől; új receptekkel javíthatnák a kitinesek imázsát, s azzal, ha szerepelnének az éttermek kínálatában.
„Jó étvágyat kívánok a rovar- és hernyóevéshez, mert az bizony nekünk, európaiaknak nagyon is kell hozzá! – állítja az elit katonák kiválasztását szolgáló Elite Challange túlélőprogram vezetője. Koltai Arnold nyugalmazott alezredes kőkemény US Army Ranger- és a Special Forces-kiképzést is kapott. – Az első efféle gasztronómiai kalandomon még a Magyar Honvédség mélységi felderítő csoportjának parancsnokaként estem át. A kiképzésen ettünk rovarlárvákat, csigákat, gilisztákat, csak azért, hogy lássák az emberek: ezek mind ehetőek, és ha más lehetőség nincs, akkor életmentő táplálékforrások. Megpörköltük a gilisztákat, kiástuk a talajban fejlődő pajorokat, lárvákat, és jóízűen elrágcsáltuk.” Ha ezekkel nem is lakik jól az ember, de legalább hozzájut némi fehérjéhez, zsiradékhoz, és ettől az lesz az érzése, hogy már evett valamit. Természetesen mellé kellett szerezni más táplálékot is, ehető gyökereket, növényi terméseket, mert még a föld alatt élő, fehérjében gazdagabb lárvákból is púpozott tányérnyit kellene enni a normális tápanyagpótláshoz. „Talán még a csiga volt a legalkalmasabb, és ízre is a legjobb – elemez az alezredes. – A bogarak nálam nem arattak sikert, kiváltképp a kemény és ízetlen kitinpáncél elropogtatása esett nehezemre. Ami ott, a mocsaras környezetben élt, az mind fanyarkás, vízízű, földízű, mocsárízű volt; épp csak arra jó, hogy még egy ideig tovább bírjunk menni.” Koltai Arnold tapasztalatai szerint fontos az óvatosság: tudni kell, melyik állat ehető, melyik nem, mert például bár a skorpió ehető, de a farka nélkül, mert az halálos mérget rejt. Ajánlott először mindenből csak minimális mennyiséget fogyasztani, és megfigyelni a hatását.
Nem mindenki a pillanatnyi túlélésért fogyaszt bogarakat. Thaiföldön – ahogy Ázsia számos más országában is – igen kelendő portéka a sokféle tücsök-bogár, szinte minden sarkon kapni ropogtatni való rovarfalatokat. A pesti, Andrássy úti Kaeng Som Tom Yum Thai étterem étlapján ugyan találni békát, tintahalat, kagylót és ízeltlábúakat is – garnélát és királyrákot –, de rovarokat nem. „Azok Thaiföldön sem éttermi ételek, hanem piaciak, mint itt a lángos – világosít fel Száva István, az étterem pincére. – Három thai szakácsnőnk sem szolgálhat ottani rovarrecepttel. Nem értenek az elkészítéséhez, mert azt ott sem tanítják az éttermi szakácsoknak.”
Azért mi mégis megtudtuk, hogyan kell elkészíteni a csótányt thai módra. Ebben Sutka Krisztina, a belvárosi, Só utcai Bangkok étterem üzletvezetője volt a segítségünkre, aki ismeri a módját. Íme, a recept, nem is bonyolult, bár kissé babrásan indul: „Gyűjtsenek össze egy lakótelepen 20 dekányi csótányt, lehetőleg kifejlett, nagy, jó 3-4 centis példányokat! Azután vegyék elő az ázsiai sütőedényt, a wokot, öntsenek bele egy evőkanál olívaolajat és forrósítsák fel! Ha már forró, dobják bele az előtte az üvegben vagy a nejlonzacskóban megmosott csótányokat és gyorsan permetezzék meg szórófejes szójaszószos-flakonból, majd forgassák át! Nagyon hamar, egy-két perc alatt elkészül az étel. Azután tűzzék a megsült rovarokat katonás rendben hegyes grillpálcákra vagy lapátolják papírstanicliba, és séta közben jóízűen, akár a chipset, ropogtassák! Ilyet egyébként a mi éttermünkben sem lehet kapni, főleg azért, mert nincs rá igénye a vendégeknek; ők inkább a tenger gyümölcseiből kérnek.”
Míg nálunk skandalumnak számít, ha légy kerül a levesbe, hernyó a salátába, Európában már van rovarételt kínáló étterem. Az MTI egy éve adta hírül a The Insect Cookbook (A rovarszakácsköny) című receptgyűjtemény megjelenése ürügyén, hogy az Amszterdamhoz közeli Haarlemben a Specktakel étterem ötfogásos bogármenüt, valamint mogyoróval, magokkal és kukacokkal fűszerezett húsos pitét is ajánlott a vendégeinek. Pártolja az ilyen táplálkozást Marcel Dicke, az élelmiszer-tudományokra szakosodott Wageningeni Egyetem professzora; szerinte 2020-ban akár már a szupermarketek is árulhatnak rovarokat.
És hogy miféle előírások vonatkoznak arra, ha egy hazai étterem rovaros ételt szeretne a menüjére felvenni? „Akkor új élelmiszerként kellene engedélyeztetnie a felhasználandó rovarokat, mert a rovarevés egyelőre nem része az európai kultúrának, és ennek a szabályozása sincs kidolgozva” – tájékoztat Zoltai Anna, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal osztályvezetője. Lapunk úgy tudja: aki magának akar csótánychipset készíteni, az viszont a józan ész parancsát leszámítva mindenféle korlátozás nélkül megteheti; otthon mindenki azt eszik a saját felelősségére, amit akar.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!