Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból, Magyar Nemzeti Galéria

 

Hosszú, színpompás népviselet, virágokkal ékesített hajfonat, természetesen vastag szemöldök, piros rúzs – tagadhatatlan, hogy Frida Kahlónak manapság „divatja van”, az a vizuális világ és egyedi, nőies megjelenés, amit képviselt, éppen most, a második évezred második évtizedében éli reneszánszát. Erről mindenki meggyőződhet a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán, amelyen a 111 évvel ezelőtt született festő több mint harminc művét – köztük néhány egészen jelentőset – állították ki. A festmények mellett a kiállítás szokatlanul erősen exponálja Kahlo szenvedésekkel teli életének fordulatait: a tragikus buszbalesetet, amely darabokra törte a gerincét, és következményeit, az állandó fájdalmat és testi nyomorúságot, amely rövid élete végéig meghatározta a művész mindennapjait. Az egyszerre éltető és pusztító szerelmet, ami a huszadik század első felének jelentős mexikói festőjéhez, a Fridánál 21 évvel idősebb, meglehetősen csélcsap Diego Riverához fűzte, akitől soha nem tudott elszakadni és kétszer is feleségül ment hozzá. De nem hallgatja el a szintén heves szenvedéllyel megélt szeretői viszonyokat, többek között a róla leghíresebb fotókat készítő, magyar származású Muray Miklóssal.

Kahlo festményei szokatlan őszinteséggel mutatják meg a fizikai és a lelki fájdalom természetét, például a sorra elvetélt magzatok felett érzett gyászt, a „rosszul működő” testhez fűződő ambivalens viszonyt. A festőnő popkulturális ikonná válása és egyre nagyobb kultusza éppen ezért a legkevésbé sem a cikk elején említett külsőségeknek köszönhető, hanem annak a kivételesen erős, öntudatos személyiségnek, aki képes volt a fájdalmat műalkotásokká alakítani és minden tragikus körülmény ellenére női példaképpé válni. Soha rosszabb divatot.

A kiállítás november 4-ig látható

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!