Egy estére szövetkezni

All the world is stage – színház az egész világ. Ha valaki, hát Shakespeare tudta, hogy a színház nem szigorúan kötött tér. Nem feltétlenül kell hozzá négy fal, sőt színpad sem. Csak egy jó történet és néhány elhivatott színész. Ahol ők vannak, ott van a színház. Július 21-én például egy óbudai lakótelep tízemeleteseinek tövében született emlékezetes Rómeó és Júlia-előadás. És nem sokon múlt, hogy senki se lássa.

Dicső Dániel rendező és csapata negyedik éve népesíti be a kaszásdűlői lakótelep központi terét. Nem kis fantázia kell hozzá, hogy a tízemeletes panelek közé ékelt aszfaltplaccon elénk táruljon a szép Verona, de Dicső profi „panelrendező”: volt már itt Sok hűhó, Szentivánéji álom és Liliom is. „A nagy tér, körülötte az óriási házak már egyáltalán nem jelentenek nehézséget, sőt inkább inspirálnak arra, hogy sokszereplős darabokat mutassunk be itt – mondja. – Nem akarjuk kijelölni a nézőtér és a játszóhely határait. A nézőnek legyen inkább olyan érzése, mintha ismerős figurák jönnének-mennének körülötte. A tüsihajú, Martens bakancsos Júlia például jöhetne akár a szomszéd házból is, Rómeó és bandája pedig simán lóghatna a buszmegállóban, ami a díszlet központi eleme.” Shakespeare nagyon is alkalmas arra, hogy különböző helyekre és korokba helyezzék a történeteit. Általános érvénnyel megfogalmazott igazságai okán nagy művészi szabadságot ad az alkotóknak – állítja a rendező. Dicső minden alkalommal él is ezzel a szabadsággal. Szerinte a közismert szerelmi szál mellett a megosztottság a darab egyik központi gondolata, és ez ma is nagyon aktuális. „Szó sincs politikáról, legfeljebb közhangulatról.”

Nem sokon múlt, hogy az egyébként kiváló előadást egyáltalán eljátssza a társulat. Ezeknek az óbudai szabadtéri estéknek az igazi báját az adja tudniillik, hogy mindössze egyetlen alkalomra szólnak. „A nyári színház általában ilyen. Egy estére szövetkezünk, és csak reméljük, hogy lesz folytatás” – mondja Dicső. Ha mondjuk aznap esik – mint hogy történt ez most is –, akkor marad az esőnap. Ami esetükben éppen másnapra esett. Ám az előrejelzés aznapra még rosszabb időt jósolt. A társulat végül úgy döntött, esőben is elkezdik, aztán lesz, ami lesz. „Szerencsénk volt: ahogy elkezdtük, pont elállt, és csak akkor kezdett újra esni, amikor Júlia hasba szúrta magát. Velünk volt mindenki. Azt hiszem, nem tehettük meg, hogy nem játszunk. Olyan energiák mozogtak, hogy úgy gondoltam, muszáj ennek megtörténnie” – mondja Dicső Dániel.

Különös módon a színészek sem szenvedtek a mostoha körülmények miatt. „Esőben sokkal jobban szeretek játszani – mondja a Benvoliót és Lőrinc barátot alakító Georgita Máté Dezső. – Az eső olyan tragikus hangulatot teremt, hogy nekünk már nem is kell eljátszanunk, ami történik, az valójában tragédia. Persze ez vicc, le ne írd. De az igaz, hogy kimozdulni a kőszínházi kényelemből egyáltalán nem tragikus.

Olyankor az embernek nem kell eljátszani, hogy hol is van, mert éppen ott van. Például egy lakótelep közepén. De sokszor volt már hasonló feladatom: sétálószínház a komáromi várban vagy a Sirály az egyetem aulájában, ahol miközben játszottunk, a portás tévét nézett, és bezárta az ajtót.” Az pedig, hogy egy kemény próbafolyamat végén mindössze egyetlen (bizonytalan) előadás áll, inkább ösztönző, mint nyomasztó. „Olyan ez, mint amikor a sportoló arra a bizonyos egyetlen döntőre készül. Vagy összejön, vagy nem.”

Ami most nagyon „összejött” – a helyszín és a díszlet mellett –, az az előadás zenéje volt. Az élőben előadott rockballadák különösen erősen szóltak a tízemeletesek tövében. „Kisgyerekkorom óta zenélek. A furcsán megszólaltatott fúvós hangszereken kívül nagyjából mindenen játszom, bár csak hegedülni tanultam – mondja Georgita. – A hegedű azért jó, mert nincsenek rajta bundok, és így az ember olyan közel kerül a zenéhez, hogy onnan kezdve már minden hangszer gyerekjáték.” A különös, rekedtes hangú színész egyébként állítja: a Rómeó előtt félt színpadon énekelni. „Mindig én voltam a srác, aki nem tud – meséli. – Amikor Daniék meggyőztek, és rájöttem, hogy az én hangom is jó valamire, hatalmas gátak szakadtak fel bennem.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!