Rembrandt és a holland aranykor festészete, Szépművészeti Múzeum.

  <h1>Samuel Hoogstraeten: Az ablakon kitekintö férfi, 1653</h1>-
  <h1>Hendrik Avercamp: Téli táj korcsolyázókkal (1610-15)</h1>-

Samuel Hoogstraeten: Az ablakon kitekintö férfi, 1653

- – Kép 1/2

Méreteiben és témájában is nagyot merít a Szépművészeti Múzeum kiállítása, amelyben Hollandia arany évszázadának festészetét mutatja be, különös figyelmet szentelve a korszak legnagyobb alakjának, Rembrandtnak.

Ami a tárlat nagy előnye, az egyben a hátránya is: a festményeken keresztül ugyanis aprólékosan tárul elénk a korszak németalföldi történelmi háttere, és az a társadalmi átalakulás, ami a polgárság felemelkedéséhez vezetett. Ez a jólét tette lehetővé, hogy a 17. század Hollandiájában minden valamire való polgárról készült legalább egy portré, biztosítva ezzel a festők és a festészet felemelkedését is.

De ekkor alakult ki a csoportkép műfaja is, amikor egy-egy foglalkozás jeles képviselői együtt, egy rájuk jellemző helyzetben álltak modellt a festőknek. Mire azonban a kiállítás szenzációihoz, a Rembrandtalkotásokhoz eljutunk, kissé bele is fáradunk a tengeri csatajeleneteket, életképeket, csendéleteket és nemesek portréit felvonultató termek szemkápráztató sorába.

Ha tényleg alaposan elmerülnénk a korszak tanulmányozásában a festményeken keresztül, nem árt, ha legalább két órát rászánunk a hét terem bejárására, és felkészítjük magunkat arra, hogy nem a leghíresebb Rembrandt-művekkel fogunk találkozni. Ami önmagában egyáltalán nem baj, hiszen a festő kevéssé ismert művei előtt is jócskán el lehet időzni, csodálva az apró ecsetvonásokat és a festményeket meghazudtolóan átható tekinteteket. Ráadásul hamar bebizonyosodik, hogy a kor többi, jórészt megrendelésre dolgozó művésze sem volt éppen kutyaütő. A csúcspont azonban mégiscsak a négy Rembrandtönarckép, a közel százból, amit készített. Először csupán a technika gyakorlásának céljából, később már valószínűleg hiúságból festette le rendszeresen saját magát. Ezek közül láthatjuk a legkorábbit és a legutolsó művének tulajdonított önarcképet is, amelyről már egy öreg férfi tekint ránk, szemében sok fájdalommal.

Már ezekért a képekért – amelyeken figyelemmel kísérhetjük, hogyan tekint magára egy ember életének különböző korszakaiban – megéri elmenni a múzeumba és „végigverekedni” magunkat a közel 100 festő 170 alkotásán, amelyek között hab a tortán Vermeer három jelentős festménye is.

A kiállítás 2015. február 15-ig látható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!