A hús luxuscikk lesz húsz év múlva – állítja egyre több futurológus. Elméletüket arra alapozzák, hogy a Föld nemsokára képtelen lesz eltartani gyorsan gyarapodó népességét: nő a kereslet a hús iránt, a termékek előállítása fokozza az üvegházhatást, így vészesen megnő az áruk, és csak a kivételezett rétegek juthatnak hozzájuk. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete és több ország kormánya is vészforgatókönyveket kezdett kidolgozni arra az esetre, hogyan pótolják az emberek fehérjeszükségletét, ha nem juthatnak természetesen úton húshoz.

 
Lenne hozzá gusztusa?

A legegyszerűbb megoldást a rovarok jelenthetik, hiszen a világ több pontján is kedvelt csemegének tartják a bogarakat. A választék rendkívül nagy: 1400 fajuk ehető. Thaiföldön például nagyon szeretik a tücsköket, Japánban a darazsakat, míg Afrikában a sáskákat és kukacokat fogyasztják előszeretettel. Ráadásul az utóbbiakból 100 gramm ugyanannyi proteint tartalmaz, mint a marhahús, azonban a hernyók vastartalma tízszer nagyobb. A holland kormány máris egymillió eurót fektetett olyan kutatásokba, amelyek azt vizsgálják, hogyan lehetne a rovarfogyasztást az étkezés részévé tenni, és milyen jogi keret szükséges rovartenyésztő farmok létrehozásához. Ugyanakkor a futurológusok szerint az európai és észak-amerikai emberek addig nem fogják a bogárevést megszeretni, amíg így hívják őket. Azonban ha a rovar szó helyett például az „apró lábasjószág” vagy „mini éléskamra” kifejezések terjednének el, a kedvünk is jobban megjönne az elfogyasztásukhoz.

Ha a kreatív nevektől sem jön meg az étvágyunk a bogarakhoz, az egzotikus konyha még mindig tartogat számunkra megoldást: együnk algát. Legtöbbünknek csak a sushit egyben tartó sötét szalag jut eszünkbe a tengeri növényekről, pedig 145 fajtáját fogyasztják világszerte. A barna, piros és zöld színekben játszó algák nagyon táplálóak, az ízük karakteres, mégis alacsony a sótartalmuk, így a népbetegségnek számító magas vérnyomást is el lehet kerülni rendszeres fogyasztásukkal. Mivel a tengerben teremnek, előállításukhoz nem szükséges friss víz és öntözőrendszer, ezért a jövőben fenyegető ivóvízhiányban nagyon gazdaságos lehet az algatermelés.

Ha pedig a természetes módszerekből kifogytunk, jöhetnek a tudományos megoldások is. Az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológusai Keserédes tanulmány címmel olyan kutatásokat végeztek, amelyekkel azt vizsgálták, hogyan változik az ízérzékelésünk bizonyos hangok hallatán. Kimutatták például, hogy a csengettyűk vagy a zongora keltette magas hangok hatására édesebbnek érezzük az ételeket, míg a mélyebb, ércesebb zajoktól keserűbbnek. A meghökkentő molekuláris gasztronómiát bemutató főzőműsorairól ismert brit séf, Heston Blumenthal is igazolja ezt. Az éttermében a „Tenger hangja” névre keresztelt ételt is felszolgálnak, amelyhez az asztalokra helyezett iPodokról az óceán morajlását játsszák le. A vendégek pedig sokkal frissebbnek érzik az hullámzás hangjával kísért vacsorát.

Ha pedig az üvegházgázok termelése végképp elviselhetetlenné válik, nem marad más, mint hogy laboratóriumi körülmények között állítsunk elő húst. Ilyenkor izomsejtmintákat vesznek (biopsziával) élő állatokból, majd azokat különböző eljárásokkal növeszteni kezdik. Az eredmény valóban olyan, mint a rendes hús, csak ne lássuk az eljárás egyes fázisairól készült képeket. De ha a hernyó és a műmarha között kell választani, elképzelhető, hogy az utóbbi fog nyerni. Végül is arról sem látunk gyakran fotókat, hogyan zsúfolják össze az állatokat a nagy gazdaságokban.

Sőt abban is bízhatunk, hogy az ízlésünk változik meg. Az európai kultúra bölcsőjének tartott ókori Görögországban borba áztatott kenyérdarabokat reggeliztek, míg a Római Birodalomban előszeretettel fogyasztották a halak belsőségeiből napon erjesztett garum szószt, a középkori királyi udvarokban pedig a pávától kezdve a sólymon át a sirályig mindent a legnagyobb örömmel ettek meg.

 

Címkék: gasztronómia

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!