A kőmajmok háza, M1, december 26. - Bálint Orsolya tévéjegyzete a Távkapcsoló rovatban: Egyszer volt... Bámulatos időutazás

 
A kőmajmok háza - Fotó: Kovács Attila

Olyan izgalommal vártuk Tasnádi István minden túlzás nélkül zseniális ifjúsági regényének tévéfilmváltozatát, mint két nappal korábban a Jézuskát.

A könyv egyik erénye, hogy tökéletesen beszéli a gyerekek nyelvét, így a forgatókönyvvel már nem kellett sokat bíbelődni. Annál inkább a két, párhuzamosan futó, egy jelen idejű és egy 30 évvel ezelőtt játszódó történetszál egymáshoz illesztésén, amire Fonyó Gergely rendező pompás megoldásokat talált. Olyan bámulatos részletgazdagsággal és korhűséggel építette fel a ’80-as évek hangulatát, hogy elérzékenyültem az oldalt csíkos mackóban szaladgáló kisfiúktól, a csavaros fagyitól meg a zacskós tejtől a műanyag tartóban. Még az ezalatt sárgás-piros árnyalatúra váltó kép is a régi családi fényképeinket idézte, tökéletes volt az időutazás.

Kornél, az asztmás kisfiú apukakeresésének egyszerre szívszorító és mókás történetében nem csak két idősík, valóság és képzelet is keveredik. Erre is voltak remek ötletek, ám végül a színészek döntötték el a dolgot: aki jól játszott – különösen a kis Gyurit alakító Fazakas Bendegúz és a Tomi barátját játszó Varga Zétény, de remekelt Molnár Piroska, Koltai Róbert, Gubás Gabi, Jordán Adél, Haumann Péter, és az ő fiatalkori énjét alakító Haumann Máté is – annak minden szavát elhittük. Már a könyvet is imádtuk, a film apró döccenőit pedig könnyű volt elnézni cserébe azért, hogy végre akadt más gyerekprogram, mint a Reszkessetek betörők 3.

--------------------

Címkék: távkapcsoló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!