P. Horváth Tamás: Tündérváros. Zsolnay Miklós titkos élete (prae.hu – Palimpszeszt, 2014. 220 o.)

 
A könyv borítójául is szolgáló, A Pécsi Országos Kiállítás látképe című festmény Wéber Tarlós Károly alkotása 1907-ből

Sokan várták már az idei könyvhetet, többek között azért (részemről csak ezért), hogy végre kezükbe vehessék P. Horváth Tamás Tündérváros című első regényét. Egy nem mindennapi könyv egy nem mindennapi emberről, Zsolnay Miklósról és az ő titkos életéről. Ez a kultúr- és helytörténeti szempontból döbbenetesen tartalmas és mégis izgalmas történeteket egybefűző regény nem kevesebbet ígér, mint hogy minden együtt lesz benne az értő szórakozáshoz: történelem, siker és erotika.

A regény Pécs városának és benne a Zsolnay gyárnak, Zsolnay Miklósnak „egyszerre intim és közérdekű” históriája, de nem akárhogyan tálalva. A többszörös csavarral élő, amúgy pedig egyszerűen elmesélt, epizodikus, az 1873-as gyerekkortól induló és a századforduló után, a Pécsi Országos Kiállítás és Vásár idejében kicsúcsosodó történetmenet Pintér János, az egykori barát tollából származik, amelyet felesége talált meg és lát el megjegyzéseivel Pintér halála után. Így a jóval később keletkezett kommentárok által kapunk némi visszacsatolást az írás szereplői és a város történeti utóéletéből is.

A századfordulós Pécs városának helytörténeti igényű bemutatása és emblematikus alakjainak mozgatása mellett a szerző lenyűgöző módon szőtte bele a korszak kultúr- és politikatörténetének legfontosabb személyiségeit a történet menetébe, és oly mértékű életmód- és gasztrotörténeti jártasságot vonultat fel, ami egyszerre túl sok és sosem elég. A részletek (nevek, helyek, adatok stb.) szinte elárasztják a mondatokat, a történet mögött nemhogy meghúzódnak, inkább kifejezetten előtérbe tolakodnak.

Mégsem tűnik művinek, okoskodónak, túlzottnak ez a tudás, egyszerűen azért, mert önmagában való érdekességén túl érződik rajta a szerző elhivatottsága a korszak megismerése és megismertetése iránt. Bár nemegyszer elgondolkoztam a könyv olvasása közben, hogy nem olvasok- e mégiscsak egy valódi századfordulós regényt, amit telepakoltak különböző cégek fizetett hirdetéseivel – amennyi palack Littke-féle Extra Dry pezsgőt felbontanak a szereplők…

A fejezetekben okosan váltakoznak a különböző történeti szálak: a kevéssé erőteljes szerelmi és erotikus vonal, a szabadkőművesség izgalmas és a katolikus egyház fenséges rituáléi, egy ügyes szélhámos üzelmei, a Zsolnay gyár életszerű megjelenítése, Zsolnay Miklós üzleti géniusza és magánéleti sodródása.

A nagyon is élő kulisszákat pedig elsősorban Pécs városa adja, bár mellette egy-egy epizód erejéig ellátogathatunk a párizsi világkiállításra, majd Rómába a pápához, de utazhatunk még a főszereplővel együtt számos európai nagyvárosba is. A nagyobb lélegzetű történetekbe szőtt rengeteg anekdota nyújt még nagyon kellemes szórakozást.

A paksamétát 1974-ben megtaláló prológusszerzőnek pedig kívánjuk, hogy valóban lelje meg a kézirat másik két csomagját is, mert kíváncsiak vagyunk Zsolnay Miklós remélhetőleg valóban trilógiává bővülő történetének folytatásaira is.
(prae.hu – Palimpszeszt, 2014. 220 o.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!