A budapesti Lehel téri vásárcsarnok, azaz sokak számára „A piac”, kissé szokatlan helyszínnek tűnhet a műélvezethez. Pedig fotókiállításon jártunk ott, aminek nem ez volt a legnagyobb érdekessége.
A falon alig több mint kéttucatnyi kép lóg. Már első pillantásra látszik, hogy két alkotó műveivel van dolgunk. A takaros sorba rendezett fotók ugyanis két, élesen elválasztható részre bonthatók. Az egyik sorozat középpontjában egy lány áll, aki jól láthatóan önmagát fényképezi, a legkülönbözőbb környezetekben. A másik részen azonban alig néhány arc jelenik meg, ám annál több életkép, kifinomult részletei a környező világnak.
Hogy kik az alkotók? A nagyon is eltérő tematikájú fotókat egy testvérpár készítette. Szentannai Adrienn és Szent annai Adrián ráadásul nem érett művészek, előbbi mindössze 16, utóbbi pedig csupán 14 éves. Alig három hónapja vettek életükben először fényképezőgépet a kezükbe. Mindketten autisták, akik nem beszélnek.
Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy a kiállítás mindössze azért jött létre, mert két sérült gyerek készített hobbiból néhány fotót, le kell szögezni: ezek a képek a maguk nemében jók. A gyerekek a „Fotósarok” szakkör két tanulójaként, Koncz Dezső szakkörvezető segítségével ismerkedtek meg a fényképezés alaplépéseivel, az elmúlt három hónapban pedig rengeteget fejlődtek, így mindenképpen érdekes és érdemes megnézni, hogyan is látják ők a világot, mint tartanak belőle megörökítésre érdemesnek.
Emellett kiemelkedően fontos tény, hogy a kiállítás felhívja a figyelmet a sérült emberek képességeire, arra, milyen fontos, hogy a bennük rejlő tehetség kibontakozhasson. Bár Adrienn és Adrián nem kommunikálnak, a fotózással alkotó munkát végezhetnek, képeikkel pedig kapcsolatot létesíthetnek környezetükkel. Elgondolkodtató a két testvér rendkívül különböző látásmódja. Adrienn minden képén saját magát örökíti meg, a legkülönbözőbb helyzetekben, helyszíneken. Képein az öröm, a csodálkozás, helyenként még a szomorúság vagy éppen a kedvetlenség is megjelenik. Emocionális töltetű fotói egy kíváncsi, érdeklődő személyiséget mutatnak be, amint éppen megpróbálja önmagát elhelyezni a számára gyakran érthetetlen világban. Adrián máshogy tekint a környezetre. Elveszik a részletekben, aprólékos, kifejezetten jól megkomponált képein esztétikai funkciót tölthet be egy rozsdás hídrészlet éppúgy, mint egy panelház sarka. Meglepő tehetséggel fotózza társait is, a leginkább mégis a környezete érdekli, amelyben egy virág éppoly szép lehet, mint egy graffiti.
Fotóművészetről egyelőre nem kell beszélni. Arról viszont igen, milyen fontos dolog, hogy bepillantást nyerhetünk két, ennyire elzárt világban élő gyerek gondolkodásmódjába. Már ezért a megtiszteltetésért érdemes ellátogatni a piac emeletén berendezett, apró kiállításra.
Adrienn és Adrián képei április 29-ig megtekinthetőek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!