A családneveink története lényegében a vándorló, beolvasztó, sok-sok idegen népelemmel kapcsolatot tartó magyarság történetének érdekességeire mutat rá. Hajdú Mihály professzor a Családnevek enciklopédiája című munkájában a legismertebb magyar vezetéknevek eredetéről, elterjedtségéről ír. Az érdekesebbek közül válogattam.
Az Arany például foglalkozásra vagy tulajdonságra utaló magyar családnév. Ősiráni eredetű, még az ugor együttélés korában vette át a magyar nyelv. Arany lett a vezetékneve az aranyműveseknek és az értékes embereknek, akiknek a „szíve arany”. Szeged és Debrecen környékén, valamint a Dunántúl közepén él a legtöbb Arany.
A Bajzáth ótörök eredetű név. A bai szó azt jelentette: gazdag. Az Árpád-korban került a magyarba, a Jászságban él a legtöbb Bajzáth.
A Balassa a Dunántúl északi részén terjedt el, a Felvidéken pedig a Balassi változat. Mindkettő a Balázs név ejtésváltozata. Görög eredetű, jelentése „királyi”, de valamely ősi itáliai nyelvből is származhat, ez esetben azt jelenthette: sánta, görbe lábú.
A Bóday, Bodai szláv eredetű név, a Budimir, Budimil vagy Budislav nevek valamelyikéből keletkezhetett. A budimir azt jelentette, hogy derék ember. Vannak kutatók, akik úgy vélik, a Bodai török eredetű, és újszülött tevecsikót jelent. A Dunántúlon a leggyakoribb.
A Csernus szláv eredetű, annyit tesz, „a fekete fia”. Az Árpád-korban a Cherne (Fekete) személynév igen gyakori volt, ma a Csernus Kecskemét–Csongrád–Szolnok térségében fordul elő leginkább.
A Karácsony a szláv kracsún változata. Eredetileg a napforduló napját jelentette, majd leszűkült a jelentése a téli napfordulóra, később Krisztus születésének ünnepére. Magyarországra is eljutott az ünnep neve. A mássalhangzók torlódását az „a” feloldotta, az „u” nyíltabb lett („o”), az „n” pedig palatalizálódott, vagyis „ny”-nyé vált. A székelyeknél lett családnévvé.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
