Ítél a nép.
A második világháborút követően a háborús és népellenes bűntettekkel gyanúsítottak ügyét egy különleges intézmény, a népbíróságok vizsgálták. A népbírák a politikai pártok által delegált, jogi végzettséggel általában nem rendelkező személyek voltak. Feladatuk közé tartozott olyan élet-halál kérdésekben is döntést hozni, mint például a korszak jelentős színészének – többek között a Nemzeti Színház, a Színművészeti Akadémia és a zsidótörvényeket kiszolgáló Színészkamara vezetőjének –, Kiss Ferencnek az ügyében. Kiss Ferenc bizonyos értelemben csupán a kor elvárásainak tett eleget: nem ölt, nem kínzott meg senkit, egyszerűen „csak” kiszolgálta a rendszert, amely munkát, megbecsülést, és pozíciók garmadáját biztosította számára.
A Stúdió K-ban november 16-án debütáló, számtalan eredeti kép-, hang- és filmfelvételt bemutató dokurevü többek között olyan kérdések mentén igyekszik felgöngyölíteni a vélt vagy valós igazságokat, hogy vajon bűn-e, esetleg túlélési taktika belesimulni az éppen aktuális rendszerbe. Meddig tart kiszolgálni az eszméket, és honnantól épülnek be azok az egyén személyiségébe? Megteheti-e, feladata-e egy korszakos színésznek, hogy politikailag állást foglaljon és elfogadja a felkínált pozíciókat? És vajon mennyiben jellemzi az igazságszolgáltatást a bosszúállás, és mennyiben a megtörtént események feldolgozásának szándéka? Egykor persze, de közben nem lehet kicsit belehallani a mát is.
FORRÁS: FORTEPAN
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!