Számos legenda kering arról, ki látható Júdásként Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című freskóján. Annyi biztos, Leonardo nem félt attól, hogy kortársai és saját képmását örökítse meg egy-egy festményén, de a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának falán látható alkotás különösen izgatja az utókort. Talán azért, mert a Biblia összeállítása óta Júdás maga az árulás szimbóluma.

Az egyik legenda szerint Leonardo egyik kortárs, rivális festőtársának portréja látható Júdásként. Da Vinci ugyanis nem ápolt vele baráti viszonyt, sőt, éppen ezért úgy gondolta, árulóként örökíti meg. Ennek ellentmond az, hogy a mester tudta, ezzel halhatatlanná teszi a festőt, és ez túlságosan nagy elismerést jelentett volna a számára.

Egy másik történet ugyanakkor közelebb áll a reneszánsz világ zseniális művészének világlátásához. Leonardo híres volt befejezetlen munkáiról. Annyi mindenbe kapott bele, új és új dolgok izgatták fantáziáját, hogy időnként valóban megfeledkezett arról, mi éppen az aktuális feladata.

A kolostor rendfőnöke folyamatosan nógatta a művészt, aki mindig kicsúszott a határidőből. Ám amikor elkészült végre a mű, a rendfőnök azt kérte tőle számon, miért nem derül ki a festményből, hogy ki az, aki végül elárulja Jézust. Leonardo erre azt felelte, hogy az utolsó vacsorán ezt még nem lehetett tudni, s különben is, legfeljebb csak Jézus ismerhette az áruló személyét. A megrendelés azonban úgy szólt, derüljön ki, kicsoda is Júdás – így a dühös Leonardo végül a rendfőnök arcát festette meg Júdás arcaként.

Az utolsó vacsora mára nagyon rossz állapotba került. Csakis korlátozott létszámban látogatható, bejelentkezés után. Művészettörténészek szerint a jobbról az első alak, Simon magát Leonardót ábrázolja. S hogy így van-e? Hm…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!