A remekművek nem avulnak el, nem mennek ki a divatból, még akkor sem, ha évtizedekig nem látta, olvasta, hallgatta őket szinte senki. Lakner László festményét pedig nagyon kevesen láthatták, mivel 1959-ben egészen egyszerűen nem engedték kiállítani. Majd egy évtizeddel később egy olasz turista felvett egy stoppost, méghozzá nem is akárkit, a magyar avantgárd kiemelkedő művészét, Szentjóby Tamást, aki műértő tanáccsal hálálta meg a fuvart. Az itáliai biológusházaspár így vette meg Lakner képét, aminek aztán nyoma veszett.

 
A festmény egy 1937-es német újságban megjelent riportfotó alapján készült

A képen látszólag nincs semmi provokatív, egy csoportkép ugyanolyan ruhába öltözött nőkről, a kép címe azonban már annál meghökkentőbb: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják. A festmény egy 1937-es német újságban megjelent riportfotó alapján készült, Lakner ezzel a gesztusával megelőlegezte a hiperrealizmus irányzatát, ugyanakkor művének témája (csoportkép) alapján szorosan kötődik a klasszikus festészeti hagyományokhoz. Hát még ha hozzávesszük a varrólányok feje felett függő, Van Eyck Arnolfini házaspárjáról kölcsönvett, rejtélyes ovális tükröt!

Nem csoda, hogy a Kádár-korszak ítészei meghátráltak a zavarba ejtő kép láttán, és inkább kirostálták a Fiatal Művészek Országos Stúdiójának kiállításáról. A festmény nem illett bele a második világháború, a holokauszt traumáját inkább elfelejteni, mint megérteni, feldolgozni próbáló politikába. Ráadásul ez a mű ennél is többről szól: a totalitárius rendszerek kisemberekre gyakorolt manipulációjáról, a diktatúrák működéséről. Hitler könnyen behelyettesíthető Sztálinnal, de akár Kádárral is. Vagy akár… A Varrólányok pont emiatt mit sem veszített frissességéből, éppolyan provokatív, amilyennek 1959-ben tűnhetett.

Több mint 50 évvel keletkezése, és több mint 40 évvel „eltűnése” után a műalkotás most – október 30-ig – a Szépművészeti Múzeumban megtekinthető.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!