Az év legvirtuózabb, legszexisebb és bizonyosan a leghangosabb filmje a Hajsza a győzelemért című amerikai filmdráma.
Ron Howard mesterien összerakott, 123 percen át szüntelenül libabőröztető rendezését, illetve Daniel Brühl és Chris Hemsworth parádés játékát élvezni fogják azok is, akiket a legkevésbé sem érdekel a Forma–1 hőskora, sem James Hunt és Niki Lauda csodálatot ébresztő és pompásan dramatizált párviadala az 1976-os világbajnoki címért.
Hunt (szövege) szerint azért rajongunk az autóversenyzőkért, mert száguldó koporsóikban folyvást kísértik a halált, ezért olyan hőfokon élnek, amit az átlagos földi halandók irigyelnek tőlük. Hunt valóban nem volt klasszikus sportember, keményen ivott, cigizett, drogozott, úgy öltözött, mint egy dzsigoló, és állandóan hajtotta a nőket, akik elolvadtak magabiztos mosolyától, szőke loknijaitól és Adonisz-testétől. Chris Hemsworth már alkatilag is remek választás volt a szerepre, és jókora csalódást okozott azoknak, akik ezen felül nem vártak tőle komolyabb színészi teljesítményt. A Laudát alakító Daniel Brühl poroszosan precíz játéka mellett csak úgy sugárzik belőle az önfeledt bohémság, a szerethető csibészség.
Brühl külsőre most is épp olyan kamaszos, mint mikor megismertük a Goodbye, Lenin! című fergeteges komédiában. Protézise miatt alig mozognak az ajkai, furcsán beszél, de valószínűleg Lauda már a balesete előtt is ilyen szigorú, kimért mimikával bírt.
Bár ők ketten talán nem is lehettek volna személyiségükben különbözőbbek, közös volt bennük a lázadás a családi örökség továbbvitele ellen, a győzni akarás és a szeretetéhség. Ugyan Lauda lenézte a Huntot körülvevő sleppet, valójában mindennél jobban vágyott az elfogadásra, az elismerésre. Végül ő volt a szerencsésebb, feleségében (Alexandra Maria Lara) igazi társra talált, de épp ezért vált sebezhetővé, hiszen volt mit kockáztatnia a saját életén kívül. Hunt neje (Olivia Wilde) ellenben lelépett, akárcsak az állítólagos barátai, ami miatt neki még kevesebb vesztenivalója maradt.
A forgatókönyv kellemesen lakonikus, nem nyomnak az arcunkba filozófiai bölcseleteket a nemes vetélkedés személyiségépítő erejéről, azt pedig szavak nélkül is értjük, hogy egy komoly ellenfél olykor többet hoz ki valakiből, mint a legjobb barát.
Howard rendezett már remekműveket és kommersz borzadályokat, sőt Oscar-díjas filmet is, a Hajsza a győzelemért pedig 54 éves életművének egyik csúcspontja. Az izomautók és filmjének hősei iránti rajongása ránk is átragad, és bár a végeredményt rég tudjuk, a film utolsó kockájáig kitart a feszült várakozás, mivel elhiteti velünk, csak egy hajszálon múlt minden.
A motorok öblösen duruzsoló, majd agresszívan felhördülő hangjától kétpercenként elönti a vénáinkat az adrenalin. A versenyautókkal azonos szemsíkból figyelve szédítőek a kanyarok, a gyors kameraváltások miatt pedig végig olyan erős vizuális ingerorgiát kapunk, hogy akár még a moziszék karfáját is hazaviheti, akit túlzottan elragad a versengés izgalma.
(Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution Kft.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!