A nagy Gatsby után egy héttel újabb ígéretes irodalmi adaptációt láthatunk a magyar mozikban: Boris Vian Tajtékos napok című kultikus regényét a francia Michel Gondry rendezte meg, a mindig bájos Audrey Tautou-val és a kevésbé megnyerő Romain Durisszel a főszerepekben. Csakhogy a filmélményen a regény iránti elfogultság sem javít: mintha kettétörték volna, az első fele roppant szórakoztató, aztán a második fele zavarba ejtően kellemetlen, de nem azért, mert nincs happy end.
A hiperaktívan játszó Durisre – akit a Lakótársat keresünk című komédiából ismer valamennyi egykori és jelenlegi európai cserediák – kezdettől fogva nehezen illik a bohém lelkű, kissé zárkózott feltaláló, Colin szerepe, aki megismerkedik a helyes Chloéval (Audrey Tautou), és elveszi feleségül. A hétköznapi történetet – hogy boldogan élnek, míg egyikük meg nem hal – Vian (nem csupán nyelvi) játékossága és megkapó, költői látásmódja teszi kivételes, megrázó tragédiává.
Bravúrból a filmben sincs hiány: Gondry, aki a különc izlandi énekesnőnek, Björknek készített videoklippekkel tűnt ki, majd megrendezte a kultfilmmé vált Egy makulátlan elme örök ragyogása című romantikus drámát (melynek forgatókönyvéért megkapta az Oscar-díjat is), rengeteg ötletet tett az adaptációba. Bátran és látszólag élvezettel vitte át filmvászonra a regény szürrealista és avantgárd vonásait, de a történeten egyre jobban átütő szomorúságot és a létező egyik legnagyobb csapást, a szerelmünk elvesztését nem sikerült hitelesen átadnia. Hiába leleményes a dallamok hangulatához italt keverő koktélzongora, az icipici sütőket mintázó „aprósütőmény”, vagy a lakásban élő egér miniatűr világának megvalósítása, nincs szív a filmben. A közönség egy órán át kacagva ünnepelte az újabb és újabb virtuóz megoldásokat, aztán csendben, feszengve ülte végig a második órát.
Tautou megint törékeny, bájos Amelie-arcát mutatja, amivel hibázni képtelenség, bár ez már legalább az ötödik filmje, amelyben ugyanilyenek látjuk. A komikus Gad Elmaleh csupán statisztál Colin barátja, a Jean Sol-Partre-mániás filozófiasznob szerepében. Csak a Colin szakácsát, egyben sofőrjét játszó Omar Sy emelkedik ki a mellékszereplők közül, bizonyítva, hogy az utóbbi évek legnagyobb francia filmsikerének számító Életrevalók után érdemes még komolyabb szerepeket bízni rá.
Attól kezdve, hogy Chloé tüdejében felfedezik a növekvő fehér lótuszt, azaz a halálos kórt, óriási fordulat következik be a pár életében, melyet olyan metaforikus képek vezetnek be, mint hogy a lakásuk falai zsugorodni kezdenek. Az egyre nyomasztóbb és szívfájdítóbb hangulat helyett azonban Tarantino-filmekre hajazó, csak épp szürreálisabb ámokfutást láthattunk, emberdarálós és robbantós jelenetekkel.
A tajtékos napok az MTVA filmforgalmazói munkásságának negyedik darabja, és akárcsak A boldogság sosem jár egyedül című francia vígjátékot, ezt is jól lehet reklámozni a sztárszereposztással és a szívhez szóló történettel. Csakhogy végül egyik sem okoz nagyobb katarzist, mint egy Híradó.
(Forgalmazza az MTVA)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!