Végállomás: esküvő
A nárcizmus nem halhat ki, mert akkor az egész világnak vége lenne – szól Victor Levin antiromantikus filmjének mottója, melyben a csapzottan is sármos Keanu Reeves és az idők, no meg az antidepresszánsok nyomai ellenére is bájos Winona Ryder végeláthatatlan szócsatába bonyolódik az élet nagy kérdéseiről: talpmasszázsról, szappanokról, machiavellizmusról, pumákról és hiúzokról, a szexről, no és persze a szerelemről. És ennyi. Akár itt véget is érhetne ez az írás, merthogy ebben a 21. századi screwball komédiának álcázott vígjátékban – tudják, amit Katherine Hepburn és Spencer Tracy után szabadon végigcivódnak a főszereplők – egészen konkrétan semmi más nem történik, mint hogy a két főhős beszélget, vitatkozik egymással.
A hevesen, olykor kellemetlen szemforgatásokkal és hajdobálásokkal túljátszott viták először a másik gyenge pontjának kitapintását szolgálják, később azonban, a gyűlölt közös ellenség, vagyis a házasulandó pár, no meg a rém unalmas, többnapos, vidéki esküvő egy platformba tömöríti a minden és mindenki ellen lázadó, kissé kiégett és cinikus alkalmi pár(os)t. Végre lehet közösen utálkozni, a lagziból együtt meglógni, Paso Robles szőlőültetvényében a semmiből felbukkanó pumát idomítani, majd a megmenekülést egy hangos filozofálgatás közbeni, szigorúan érzelemmentes villámdugással megfejelni.
Ami a Mielőtt felkel a napban Richard Linklaternek sikerült, abba Victor Levinnek bizony beletörött a bicskája: a beszélgetős filmekhez igazán ütős párbeszédekre, mély témákra vagy sok humorra, no meg szuggesztív színészi jelenlétre van szükség, ami nemcsak, hogy elviseli, de el is feledteti, hogy a főszereplőkön kívül más szó szerint szóhoz se jut a lassan pergő másfél órában. Az operatőr, Giorgio Scali sem brillírozott igazán – lényegében fel sem tűnik, ha egy-egy jelenet között színváltás történik, és hiába a lírai bortermő vidék amúgy látványos romantikája, élményre – no meg unalomra – nem hiszem, hogy mást kapnánk, ha az amúgy tetszetős küllemű színészpár egy szállodaszobába zárva vagy akár egyetlen ágyra kényszerítve vitatná meg, kizárólag felszínes közhelyekben, a boldogság lehetőségeit. Vagyis inkább kizáró tényezőit, melyre adott pillanatban még a legnagyobb ellenségek is fittyet hánynak.
FOTÓ: VERTIGOMEDIA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
