Bazaltkőből van a szíve annak, akit nem repít magával a Csak a szerelem számít, ez a keserédes dán–svéd vígjáték, főszerepben a Bond-sallangot végleg hátrahagyó, érzelmes Pierce Brosnannal és az igéző tekintetű Trine Dyrholmmal. A film mélyen romantikus, mégsem csöpögős, a happy end is olyan magától értetődő és hétköznapi, hogy elhisszük, bárkivel megtörténhet.

 

Philip és Ida szerelme a két megsebzett szív klasszikus találkozása, mégis megkapóan hiteles, ahogy a színészek félénken tapogatóznak egymás felé, időnként vissza-visszariadva a csigaházukba. Philip, aki rég elvesztette feleségét egy autóbalesetben, haragban áll az egész világgal, morózus, kellemetlen fráterként viselkedik. Ida pedig túl a kemoterápián és a férje hűtlenségén még nem döntötte el, hogy új életet kezd-e vagy próbálja folytatni a régit. Szó szerint egymásba koccannak – a film egyik színfoltja Ida sokkolóan kanárisárga Fiat 500-asa –, és kiderül: mindketten épp ugyanarra az itáliai esküvőre tartanak. Philip az örömapa, Ida pedig az örömanya.

Ha nem ismernénk hasonlóan kattant családokat, azt hihetnénk, csak a forgatókönyvíró (Anders Thomas Jensen, aki többek közt a Zöld hentesek, az Ádám almái és az Esküvő után című filmeket is jegyzi) találhatott ki két ilyen flúgos famíliát, mint az övéké. Philip sógornője (az univerzális tehetségű Paprika Steen) olyan égbekiáltóan alpári és nyomulós, hogy nyüszítve menekülnénk előle akár úszva is Afrika partjaiig, míg Ida pofátlan férje (Kim Bodnia) nem átallja elhozni a lagzira szeretőjét, a csitrikorú műkörömbajnok Thildét a könyvelésről. Aztán talajrészegen mégis Idát taperolja, miközben a násznép önkívületben ropja Toto Cutugno meg a Ricchi e Poveri italopop slágereire. Ráadásul a menyasszony és a vőlegény közt sem mennek rendben a dolgok – időzített bombaként ketyeg a drámai fordulat. Ebben az őrült kavalkádban próbál kibontakozni Ida és Philip kölcsönös szimpátiája, csakhogy nem megy egyszerűen a közeledés. Mindketten félnek egy új kapcsolat érzelmi kockázatától, de azt is nehezen tudják elképzelni, mit adhat még egy szerelem az élet alkonyán.

Brosnan és Dyrholm közös játékában érezhető az igazi vonzalom és a kölcsönös alázat a partner iránt. Finom érzékenységgel bontja ki történetüket Susanne Bier, a dán rendezőnő, akinek Egy jobb világ című drámája tavaly megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. A legijesztőbb dolgokat is bizsergetően szarkasztikus humorral kezeli, például nyugodtan együttnevethetünk Idával a folyton félrecsúszó parókáján, ez csak növeli bennünk az együttérzést az így is gyönyörű nő iránt, aki végre felismeri magában az erőt és rábólint az új életre, így válik igazi túlélővé. Neki egy csaknem végzetes betegség kellett ahhoz, hogy rádöbbenjen arra, amit a film címe is állít, de már a Beatles is megénekelt: csak szerelem kell…

(Forgalmazza a Cirko Film)

Címkék: kritika, filmvilág

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!