Orbán Viktor olyan laza interjút adott a Frizbiben, hogy még az MTI-ben is kávézás közben írták meg az összefoglalót. Sem a bloggerek, sem a publicisták nem cincálták apró darabokra érte. Talán mert sokan elvből nem nézik, sőt, lenézik a Frizbit. Vagy mert heveny Hajdú Péter-undoruk van, vagy csak nem tudják megbocsátani neki a pénteki Nagy Duettben kirikoltozott hamis hangokat. Egyáltalán, minek bohóckodik a miniszterelnök egy bulvárműsorban?
A miniszterelnök kedélyes volt, mosolygós, Hajdú meg aztán túlságosan is. „A politikus is ember” hangulatban telt az interjú, persze ki sem vágták, ahogy beszaladt az egyik kislány, és megkérdezte apától, hol van anya. Orbán szimpatikusan, szeretettel beszélt a feleségéről, aki olykor szóvá teszi, hogy ő egy végzős egyetemistához ment hozzá, nem a miniszterelnökhöz. Sajnálta azt is, hogy kevés időt tölt a gyerekekkel, reggel csak pár percet találkoznak, este is csak a gimnazista lánya várja meg, akinek ilyenkor persze rég aludnia kellene.
Remek kérdés volt Hajdútól, hogy akad-e még a miniszterelnöknek olyan barátja, aki őszintén megmondja neki, ha hülyeséget csinál. Nem lep meg, hogy Orbánnak csak hasonlóan gondolkodó barátai vannak, nyitottabb is lehetne.
Megértem, hogy nehéz lehet állandó készenlétben lenni, mert ki tudja, mikor ugrik elő a bokorból valaki egy telefonnal, hogy megörökítse és feltegye a netre, amint a miniszterelnök vakarózik, vagy becsípve csasztuskákat énekel. Másnap a Mokkában mindjárt neurológussal vizsgáltatták meg kijelentéseit, hogy álmában is gondolkodik, ráadásul ezt papírra is veti. Ebben is együtt tudok vele érezni, én is munkával álmodtam az éjjel. Álmomban remek cikket írtam az interjúról, de persze nem volt az éjjeliszekrényen toll és papír, a műsoros zsebkendőről pedig Braille-módszerrel sem sikerült volna leolvasni semmit. Reggelre sajnos már csak arra emlékeztem, hogy Hajdú Péterrel éneklem a Kacsatáncot a Nagy Duett döntőjében.
Frizbi, tv2, május 1.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
