-
Urna
Már a feltételes mód: urna. Urna, de nem úr. Nem tud úrni. És a jól ismert, gyászos mondat: urnákhoz járult az ország.
A fülkét egy kopott osztályteremben ácsolták meg, mint egy ideiglenes bitót.
Tábla a folyosón: „Iskolai terület, bejárni szigorúan tilos, aláírás: a gimnázium igazgatósága.”
A teremben nehéz atmoszféra: félelem- és egérszag.
Én, kérem, készültem.
A bizottsági tagok szemében szivárványló gyanakvás: kicsempészem gatyámban a szavazólapot, hogy a titkos csalásközpontokban gulyáslevesre és sörre cseréljem.
Az örök kísértés: a fülke úgynevezett magányában arcokat vágni. Fül- és orrcimpamozgatás: jobb, bal, nagykoalíció.
Szalagcím az Indexen: „Szavazata leadása közben fülével lengetett a terézvárosi kretén”.
És hogy mi a feladat?
Egyszerű, eltalálni a győztest.
Klinikák
Befutott a szerelvény az állomásra, de az ajtó nem nyílt ki. A vezető a hangosbemondón közölte, hogy eltévedtek az alagútban és a Pöttyös utca helyett a Klinikákhoz érkeztek. Dolgoznak a hiba elhárításán, addig az ajtók zárva maradnak.
Az utasok várakoztak, egy üres tábla lógott az ajtó fölött „evakuálási terv” felirattal, az volt ráfirkálva: „fuss”.
Lassan az állomás peronja is megtelt, a kinti magyarok a benti magyarokat nézték és fordítva.
Eltelt egy óra, aztán még egy.
Elterjedt a hír, hogy a polgármester nyilatkozott a tévében, és az esetet gyermekbetegségnek nevezte.
Az emberek türelmesen várták a fejleményeket.
Egy szőrmegalléros néni vette észre a papírfecnit az evakuálási terv közepén, egy perce még nem volt ott. „Doktor Varsányiné hozott szalonnával metrófelújítást vállal”.
Az utolsó nap
Az utcák kiürülnek, a sajtó elvonási tünetben reszketve kulturális híreket motyog. Az elnök az ablakban áll, nézi, hogy egy szélroham felpörget a magasba egy papírcetlit.
Vajon kit szeret a szél? Akar-e változást? Soros fújja Brüsszelből vagy Putyin Moszkvából?
Macska ballag puha léptekkel a tetőn. Ha elmegy a kéményig, gondolja az elnök, holnap nyerünk.
Villog a telefon, biztos a kampányfőnök a közvélemény-kutatások adataival, de az elnök nem mozdul, a macskát nézi. Mielőtt eltűnne egy tetőcserép mögött, még egyszer visszanéz.
Éppen akkor hull a párkányra a papírlap.
Kinyitja az ablakot, fölveszi.
Egy lépcsőházi hirdetőtábláról téphette le a huzat. „Kérem a lakótársakat, hogy a wifit este tíz óra után vegyék halkabbra! Haluskáné, II. 17.”
„Kedves Haluskáné, nálunk sajnos magától
bömböl a térerő, puszi, Kalmár Jenő, fdszt. 3.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!