GARACZI LÁSZLÓ Hasítás

Szkinhedek rugdosnak össze egy szegedi diszkóban, megver egy MÁV-kalauz, a szem- üvegem szilánkjait csipesszel szedegeti ki a máriafürdői körorvos, lányok pofoznak féltékenységből, hisztériából, ez mind csak utánzat.

Határ, elágazás, vízválasztó. Átrendeződnek az erővonalak, létrejön egy új és dinamikus szerkezet.

„Tisztelt szülők, Lacika a szájába tömött egy zacskó száraztésztát, kérem felvilágosítását, hogy már nem óvodába jár.” „Kedves szülő, gyermeke fejbe dobott takonnyal, figyelmeztetem.”

Miki mellett új társakra találok, Sabján, Révai. Kisdobos- és úttörőövet csatolunk a derekunkra, nyeljük a grízlevest, és a leigázottak álszent örvendezésével és alattomos bosszúvágyával magoljuk a Krivoj Rog-i bányákat és a kovalens kötést.

Látok egy képet a Fiúk évkönyvében, és a farsangi bálon lemurnak öltözöm. Sabján egy eksztatikus pillanatban letépi a hosszú, gyűrűs farkamat, és Legéndi fejét csépeli vele. Legéndi ügyvéd akar lenni, az ilyet néha emlékeztetni kell a véres valóságra. Tömegverekedés, csoportos rovó. Alsóban a nevünk Lemur és csapata, felsőben Brigantik.

Egyik nap vacsorázunk otthon a csupasz konyhai égő alatt a konyhában. Sült zsírba mártogatjuk a főtt krumplit. Kis néni, a bejárónőnk ott maradt estére, mosáshoz készülődnek, forr a víz. Valaki leteszi a fazekat mögém a kőre. Már jóllaktam, arra várok, hogy bemehessek a szobába tévézni. Először mindig kontrasztos a kép, és liftezik. Mutatják a Híradóban, ahogy felrobban a háborúból maradt gyutacs. Pisilni kell, mondom, és lelépek a hokedliról.

Azonnal tudom, hogy most valami kivételes dolog történik. Az éles hang elhal a számban, aztán újrakezdi, felível, íííí-íí-ííí. A zoknival együtt jön le a bőr, a kórházban barna masszát kennek rá, indigópapírszerű anyaggal tekerik körül.

Már nincs erőm ordítani, az orvos színes sztaniolba burkolt csokit lenget az arcom előtt. Még ha Melba kocka lenne, de egy megkövesedett tavalyi szaloncukor.

A sezlonon fekszem bepólyált lábbal. Vendégek jönnek, rokonok, szomszédok, anya elmeséli nekik, hogy a bejárónő mögém tette a forró vizet, és a sürgősségin kivertem a csokit az orvos kezéből. Hetekig nem járok iskolába. Megnézem a tévében a Belphegor délelőtti ismétlését. Kis néni vigyáz rám, nem tudja, hogy gyereknek tilos a Belphegor. Régóta jár hozzánk, vasalás közben mesél, a kis gömböc felfalja az embert, a kapásokat, a regiment katonát, de a végén széthasítják egy bicskával.

Kis néninek másmilyen a keze érintése. Langyos vízzel mossa az arcom, közelről látom a tetovált számokat a karján. Kérdem, mi az, nem válaszol. Kalózoknak van ilyen, és bűnözőknek. Délután olvasok, egy árnyék suhan el az ablak előtt.

Mikor a szüleim hazaérnek, kiderül, hogy Körmendi néni kiugrott az ötödikről, és egy tepsiben vitték el. Nem az első ilyen eset, az egyik szomszédunk gázzal próbálkozott, de megmentették. Ott megy az öngyilkos nő, mutogatnak rá a gyerekek. Maga elé néz, szatyor a kezében, szégyelli, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Férje katonatiszt, tilos a válás. Öngyilkos, és megy a közértbe.

Kérdem otthon, miért lett öngyilkos. Azért, mondja apám, mert a gyereke túl sok hülyeséget kérdezett tőle.

Az irodalom fontos tantárgy, ha négyest vagy hármast kapok, anya könnyes szemmel járkál a lakásban. Fekszik az ágyon, fején borogatás. Általában ötöst kapok. Aki nem tudja a balladairodalom gyöngyszemeit, azt nem lehet szeretni.

A lábam meggyógyul, foltos marad, de ugyanolyan gólokat lehet vele lőni. Mire jó a láb, menni, szaladni, gólt rúgni.

Néha hallom azt a bizonyos sikítást, kanyarodik a 49-es villamos a Bajcsyról a Stollár Béla utcába, íííí-íí-ííí. A zsíros krumpli íze, a szemem előtt csillogó csokipapír.

Kis néni elmegy dolgozni egy cukrászdába, két műszakban, felváltva a húgával, nem jár hozzánk többé. A következő bejárónőt Nagy néninek hívják. Magas, vékony, mérges arcú. Megszokásból egy ideig őt is Kis néninek hívjuk. Megkérem, hogy vasalás közben mesélje el a gömböcöt. Erőlködve, dadogva beszél, kihagyja a regimentet, a végét is elszúrja. Abbahagyja a vasalást, és az van a szemében, hogy ha tovább okvetetlenkedek, fejbe csap a tüzes vasalóval.

Megint járok suliba, görcsöl a hasam esténként.

„László belerúgott az igazgató elvtárs kocsijába, elmondása szerint ellenőrizte, hogy jó-e a karosszéria. Kérem a szülőket, gondolják végig, nem kellene-e Lacit orvoshoz vinni.”

Ötödikben Vera néni lesz az osztályfőnökünk. Népszerű tanár, biológiát tanít, az egész osztály drukkol, hogy őt kapjuk.

Első óra, ismerkedés, meg kell mondani, mi leszel. Munkás, tanár, mérnök, katona. Sorban szólítja az osztályt. Miki azt mondja, fényköszörűs. 

Micsoda?

Fényköszörűs, ismétli meg, és leül. Én bohóc akartam lenni, akkor is megrebbent, de bevette valahogy.

Lehet, hogy rosszul értette, fémköszörűs? 

Figyeli Mikit, ha vigyorog, oldalra néz, kacsint, lebuktatja magát. Miki komoly arccal néz előre. Nem azért mondta a fényköszörűst, hogy provokálja Vera nénit, és nem is vagánykodásból. Tényleg fényköszörűs akar lenni.

Vera néni szólítja a következőt. 

Legéndi ügyvéd lesz, mint az apja és a nagyapja. Révai a padból kiesve jelentkezik, és hadarva kérdi, hogy tanár néni, kérem szépen, milyen ügyet kell védeni egy osztályok nélküli, igazságos társadalomban? Most nem ez a téma, mondja Vera néni, és leülteti.

Egy ügyvéd, egy bohóc, egy fényköszörűs, a többi munkás, katona, eladó, tanár, mérnök, fodrász. Jó arány, de azért óra végén tart egy kis fejtágítót. Kedvenc szava az impertinens, vesszőparipája a magántulajdon, aminek immár befellegzett.

Hazafelé a 49-es megállójában elszívjuk az összes eldobált csikket. Nikotintól bódultan snúrozunk a téren a gyerekhomokozóban. Felmegyünk Sabjánhoz, nincsenek otthon a szülei, megmérjük, hány centi egy tubus fogkrém kinyomva a parkettára. Szabad Európa Rádiót hallgatunk, megalapítjuk a Lemurock együttest. Egyikünket se vették fel az énekkarba, és nincs gitárunk, majd lesz. Sabjánt este felpofozza az apja, mert az inge kikopott elöl a léggitározástól.

Mikivel hazafelé filozófiai problémákat elemzünk. A világ végtelen, mert ha vége lenne, akkor mi lenne utána? A világ külső héja legyen, mondjuk, parafa, de mi van mögötte? Elhagyod a parafát, és? Kolbász. A kolbász a legkülső réteg, ebben végre meg- állapodunk. Mész, mész és kolbász.

Másnap kidolgozzuk a történelmet. A  történelem a Mukuli-korszakkal kezdődik. A mukulik három csoportra oszlanak: a gyakorlatias gólokra, a teszetosza hovákra és a szellemi fríkre. A frík megalapítják a ráma birodalmat, uralkodójuk a margarin. A  magyarok kiválnak a hovákból, Levélládába költöznek, ahol a halhatatlan abodik éltek azelőtt, de kihaltak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!