Két magyar szakácskönyv is díjat kapott a világon évente napvilágot látó 25 ezernél több gasztronómiai kiadványból válogató World Cookbook Award 2010-es versenyén. Az egyik Bereznay Tamás Süteményeskönyve, a másik pedig Segal Viktornak Mautner Zsófia gasztrobloggerrel közösen írt Színek és ízek című kötete.

 

Ez utóbbi képviseli Magyar­országot a Best Cookbook of the Year – az Év Legjobb Szakácskönyve – fődíjért folyó versengésben. Segal már meg is kapta a meghívót a márciusi párizsi döntőre, ami azt jelenti: ez a kötet már a négy legjobb közé jutott.

Segal Viktor gasztronómiai tanácsadót, a fúziós konyha ismert hívét, a kreatív séfet kérdeztük a versenyről.

– Minek alapján döntik el, hogy egy magyar szakácskönyv mennyire jó? Elolvassák, amit leírtak? Kipróbálják a recepteket? Vagy csak a látvány esztétikuma számít?

Segal Viktor: Biztosan nem olvassák el, hiszen az angol kiadást még most tervezzük. Kötve hinném, hogy magyarról lefordítják. A dizájnt nézik és a minőséget, a fotókat és az ízlésességet. Ebben természetesen szerepet játszik az ételek kinézete, esztétikuma is. Egy gyönyörű könyv a 30 évvel ezelőtti tálalással biztosan nem juthatna a döntőbe. A versenyben nem főzik meg a leírt receptek szerint az ételeket, nincs kóstolás. De amikor a könyv készült, mi kipróbáltuk: háromtucatnyi tesztelő amatőr – háziasszony és úr, köztük néhány konyhai remekeiről ismert celeb is – kapta meg a recepteket, még fotó nélkül. Le is főzték és egy kérdőíven kellett válaszolniuk a kérdéseinkre. Ezzel sokat segítettek, hogy lássuk: érthetők-e a receptek és a lényegük világos-e az olvasóknak.

– Mitől kreatív egy séf? Minden nap új ételkölteményeket talál ki?

Segal Viktor: A dolog úgy kezdődik, hogy az ember tanul és járja a világot. Szerencsém volt, jobbnál jobb helyekre kerültem el: a klasszikus francia konyha érdekelt, dolgoztam Lyonban, Amszterdamban, Tel-Avivban is, nemrég pedig végigjártam és végigettem Vietnam és Kambodzsa határvidékét. Az ember egy bő évtized ilyen tanulás után mindent, amit elles, felhasznál és kialakítja a saját stílusát az alapanya­gok kiválasztásában és a gasztronómiai hagyományok ötvözésében. A cél ebben is a harmónia. Ettől kreatív és nem attól, hogy naponta új receptekkel áll elő.

– És mitől fúziós a konyha?

Segal Viktor: Éppen az új, még szokatlan párosításoktól, amikor például az európai és a távol-keleti konyha hagyományainak, összetevőinek kombinálásából egy új, egyszerű és harmonikus ízű étel születik, amit addig senki nem ismert.

– Mit gondol az esélyeiről az év szakácskönyve fődíjért folyó versenyben?

Segal Viktor: Nem derült ki a levélből, hogy ki a többi esélyes. De ha életem első szakácskönyvével csak a negyedik vagy a harmadik leszek, az már óriási siker. Nem szomorít el, ha nem én kapom a fődíjat.

– Ha mégis nyer, utána milyen étellel ünnepel?

Segal Viktor: Talán valami egyszerű bisztróban fogok ünnepelni. Az biztos, hogy akármit választok, két dolog közte lesz: a libamáj, ami csak ott és nálunk igazán jóízű alapanyag, a másik pedig a szívem csücske: a híres francia desszert, a tarte tatin – egy karamellizált almás sütemény.

Címkék: gasztronómia

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!