Star Wars VIII – Az utolsó jedik

 
Rey (Daisy Ridley) és Luke Skywalker (Mark Hamill) az Arch–To nevű bolygón - Star Wars VIII

Leia hercegnő (Carrie Fisher) meghatóan búcsúzott az idén épp 40 éves sci-fi sagában a nézőktől, bár talán csak egy rajongó szentimentális szemüvegén át tűnnek transzcendensnek utolsó mondatai. Lehet, hogy épp a forgatás elején vették fel a jelenetet, ami végképp ironikus lenne, ám ettől még az új rész fő témái épp a múlt lezárása, az elmúlás, elengedés, és közben vigasz nyújtása az itt maradóknak. „Senki sem tűnik el nyom nélkül” – ez Luke Skywalker (Mark Hamill) jövőt is előrevetítő, fontos új jedimantrája, ami nemcsak a halálra, hanem a személyiségünk részeire, integritására is áll.

A forgatókönyv számos önidézete a legrégebbi rajongókat cirógatja, míg a látvány a legfiatalabbak kedvéért egyre szédítőbb. Noha az előző rész befejező jelenete – ahogy Rey (Daisy Ridley) Luke felé nyújtja a fénykardot – akkora fordulatot vesz, hogy azt gondolnánk, tényleg vége a jediskedésnek, utóbb sokkal inkább Rian Johnson, az új író-rendező kiszólásának hat, hogy ugyan átveszi a stafétát J. J. Abramstól, de innentől fogva bízzák rá, mit kezd vele.

Jött sok új cukiság, amiből majd plüssöket lehet tömeggyártani, egyre több színész arcát láthatjuk, ahogy lekerülnek a maszkok (sőt a felsőruházat is), és lassan többségben lesznek a talpraesett, véget nem érő csatákban is helytálló női szereplők, bár még mindig jóval kevésbé kidolgozottak, mint a férfi hősök. A Han Solo helyébe belépő, vakmerő és jóképű pilótát alakító Oscar Isaac és az ifjú ellenállókat játszó Kelly Marie Tran és John Boyega máris hasítanak, míg maga az Ellenállás jelen pillanatban épp olyan széthullott és reménytelen, akár az európai baloldal.

A Csillagok háborúja igazi tétjét mindig az adta, hogy volt egy erős és rettegett gonosz (a Harmadik Birodalomról mintázva), és még meglepetést tudott okozni, hogy Darth Vaderben maradt egy cseppnyi szívjóság. Most viszont a főgenyó egy Gollam-szerű számítógépes szörny (akit szintén Andy Serkis kelt életre), majd az immár életre szólóan „összezavarodott kisfiú” Kylo Ren (Adam Driver). Minden főszereplő vívódik sötét és világos oldal között, miközben felváltva analizálják egymást, amit lassan képtelenség komolyan venni.

A film felétől legalább négyszer tolják fel a nézőt a katarzisig, ahol a csúcson lehetne abbahagyni, ehelyett leejtenek a szakadékba, majd újabb lanovka indul felfelé. Legalább közben kapunk jó poénokat, és még mindig izgalmas, hogyan alakul tovább a sztori. Például, mi lesz abból, hogy az erő bizarr telepatikus randivonalként működik Kylo és Rey között?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!