Alig telt el két hét azóta, hogy Székesfehérvár patinás belvárosában, a nemrégiben felújított Hiemer-házban megnyílt a Hetedhét Játékmúzeum, lakói máris a város legnépszerűbb házigazdáinak számítanak. Moskovszky Éva múlt századokat idéző játékgyűjteménye és Réber László papíron piruettező tusrajzai a társbérlet minden eddig ismert közhelyére rácáfolnak, és a legnagyobb egyetértésben fogadják a vendégeket.

 
Kukkantás a babaszobába

Annak ellenére, hogy Moskovszky Éva csupán tiszteletbeli fehérvári, már eddig is terem viselte nevét a Hiemer-házban.

Több ezer darabos, mostanra világhíressé vált baba- és játékkollekcióját egy 1998-as székesfehérvári babakiállítás élményének hatására adományozta a városnak. (A szóbeszéd szerint, az akkori polgármester hat év körüli kislányának esdeklő tekintete is benne volt a dologban). Éva néninek elsősorban az számított, hogy gondos kezekre bízhassa több száz éves kedvenceit, s mivel ezt Székesfehérváron biztosítottnak látta, esélye sem volt más érdeklődőnek. Pedig versengett a játékokért nem egy hazai múzeum és intézmény is – magának akarta őket Győr, Budapest és Kecskemét, sőt, a LEGO-gyár még egy tekintélyes összeget is felkínált értük, mindhiába.

Egy, a Moskovszky nevet jól ismerő, régi budai bérház pincéjéből először a Fehérvári Babaházba költöztek be a glédába rendezett játékcsodák – onnan kerültek át bő két héttel ezelőtt az újonnan megnyílt játékmúzeum kifejezetten számukra kialakított termeibe.

A vitrinekbe zárt babaházak a 18. század első felének tárgykultúrájától egészen a 20. század ’30-as éveinek polgári miliőjéig kalauzolnak, keresztülsasszézva a 19. század porcelán arcocskákkal, napernyőkkel, aprócska kártyapaklikkal, parányi táncrendekkel és Kossuth-mellszobrokkal tarkított évtizedein. Ha hihetünk a Moskovszky Éva és édesanyja által berendezett babaszobáknak és -konyháknak, akkor egy korabeli háziasszony maga volt a robotizált konyhatündér: egyszerre verte a habot, készített icipici tükörtojást, nyújtotta a tésztát, pucolta a répát, hámozta a krumplit, főzte a káposztát, s mindeközben sütötte a mézeskalácsot. Persze ránézésre akad a babák közt olyan, aki már akkoriban is másként értelmezte az asszonyi teendőket. Estella például – merthogy a babáknak nevük, ekképpen névnapjuk is van ám, amelyről, alkalom adtán, üvegkalickájuk ablakára biggyesztett üdvözlőlappal emlékezik meg a múzeum –, a gyűjtemény egyik legfia­talabb, alig százesztendős babahölgye, igazi század eleji kékharisnya hírében áll. A kiírás szerint fűzője és alsóneműje ugyan modellált, de a nyakán lévő miniatűr gyöngysor valódi igazgyöngy, divatos moher frizurája pedig eredeti. XVI. Lajos korabeli íróasztalán egy I. világháborús emlékkönyv, egy 1872-es tárcanaptár és egy picinyke Petőfi-kötet konkurál a rokokó karosszék brokáthuzatán elnyúló porcelánkutyával. A legizgalmasabb az egészben az, hogy a babákkal benépesített, antik bútorokkal és apró porcelán étkészletekkel felszerelt babaszobákba bepillantva nem csupán az elmúlt évszázadok játékkultúrája körvonalazódik, hanem a polgári életmód számtalan aspektusa is megismerhető. Egyik legfontosabb talán a rokokó karszékeken és biedermeier kanapékon heverésző kutyajelenség! Akár lehetne ez is megfontolandó hívókép a jelenbe, az átvezetést mégis adja inkább Moskovszky Éva édesanyjának – a gyűjtés nagy része az ő munkája – egy-egy barokk tükörkeretben elhelyezett picurka festménye vagy a babaiskolások tussal rajzolt atlasza.

S bár a sok-sok babaszoba-kukkolás végén kifejezetten jólesik, amint termet és kiállítást váltva a kulcslyukon át egyszer csak Réber László Don Makarémója néz vissza ránk, a Réber-tárlat mennyiségileg kevés ahhoz, hogy az apró játékoktól könnyedén az apró, játékos részletekkel és fergeteges humorral megrajzolt illusztrációkig repítsen. S bár a Hapcikirály, Mikkamakka, Nagy Lajos Képtelen természetrajzának még képtelenebb figurái, a kései kubusok és a masniarcok éppoly nagyvonalúan fogadják a vendéget, ahogyan a karcsúra fűzött Estella, csupán a gesztus és a Janikovszky Éva-i üzenet az, ami a két kiállítást összeköti: „Mosolyogni tessék!” Azt hiszem, ez éppen elég.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!