-
Hogy szerettem az éveket.
A nyíló ablakokat, ahogy a fagyos szél
végül vendégemként aludt el.
Hogy szerettem az időt,
a visszhangzó emlékezetet.
A hegyi utat, amit bejártam, hogy szerettem.
Késő már újra nekivágni.
Hogy szerettem az enyhe fájdalmat,
hogy nem nőtt bennem erdővé a kín.
Az álmok hínárjait, a tüskés rémségek múlását.
Hogy szerettem ébredni.
Hogy szerettem az éveket,
léptem napot, hónapot.
És most odakint a jég.
Mint tükörre karcolt képe
romlandóságomnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
