Határátlépések

Egy Lewis Carroll ihlette eszméléstörté- netet hoztak a sepsiszentgyörgyiek az áprilisi Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra (MITEM), és a két Alice-mesét impulzív koncertszínházzá vizionálták. A rockőrület mellett a Bocsárdi László rendezte előadásban folyamatos videoinstallációkkal, elképesztő szürreális jelmezekkel és maszkokkal jelenítik meg a pszichedelikus meseregényt. És valósággal bekebelezik a nézőteret hangerejükkel és bizarr figuráik jelenlétével, akik körülöttünk, a nézők körül futkároznak, közénk menekülnek, kúsznak-másznak.

A némileg felszínesen induló produkció (bár a remek humor már a kezdőképben megcsillan, amikor a zenekar szmokingot mintázó, testre feszülő kezeslábasban sorakozik fel) idővel egyre eredetibbé és elmélyültebbé válik. A Barbie babákból és mobiltelefonokból álló szoknyák közhelyességét felváltják a dantei léptékű erős képek. E sajátos pokolban mindenki bolond és mindenki vétkes – így vagy úgy senki sem ártatlan. Tükrük azt mutatja, habár gyilkosan bántjuk egymást, idomulunk is a másikhoz, s végtére is egymást támogatva botorkálunk le a színről. Fájdalmasan szép, átütő erejű színházzá érik a végére traumatikus beavatódás- és fejlődéstörténetük.

A sepsiszentgyörgyiek másik előadása, a Kisvárdai Fesztivál fődíját elhozó és a legjobb rendezés díjára is jelölt (Molnár Ferenc-sikerdarab) Liliom a Thália Színház Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén volt látható.

Erős zeneiség, a megszokottól eltérő, markáns színészvezetés, figurateremtés és tér jellemzi ezt a Bocsárdi-rendezést is. A kétszintes rácsos emelvény felső szintjén egy vonósnégyes játszik az est folyamán. A szférák zenéje megkerülhetetlenül ott kísért és a jóságra hangolna. Fénye még rá is vetül a lentiekre, ám ezzel együtt a rács árnyéka is, és a fém ridegsége erősebbnek bizonyul. Hollunderné (Rácz Endre) is folyvást egy rácsot cipel magával, ami végül Liliom koporsó- fedele lesz, így pótlódik a padlózat hiátusa, és kerül helyére a hiányzó elem.

Liliom (a most is nagyszerű Mátray László) nem alkuszik, hamarabb kiegyezik a halállal, mint az igazságtalanul és fojtogatón kisszerű léttel. Nem tagozódik be sehova, még szerelme érdekében sem. Ez a Liliom talán még sosem volt ennyire konok és kevéssé szerethető. Pökhendi, goromba, ingerült s élhetetlen. Elbűvölő arca most nemigen van. Pedig nem rossz ő, csak nem tud boldogulni e világban.

Bocsárdi bátran mer időt hagyni a részletekre – megtérül. Ebben rejlik az előadás fő ereje. Hiszen az ördög is a részletekben rejlik. Például Juli (a megkapó egyszerűséggel játszó Vass Zsuzsanna) és Mari (Benedek Ágnes) egymással való végeláthatatlan csacsogásában, vagy a kártyapartiban, amit rossz nézni, mert szinte fáj, ahogy Liliom előre elveszti még meg sem szerzett bűnös zsákmányát és a semminél is semmibb lesz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!