Helyben futás - Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Vígszínház

 
Jó estét nyár, jó estét szerelem, Jelenet az előadásból - Dömölky János felvétele

Az 1969-es, megtörtént bűnügyet feldolgozó kisregényből előbb forgatókönyv, majd dráma született, melyhez később Presser Gábor szerzett zenét, és e zenés változatot épp a Vígszínház mutatta be először. A mostani bemutatót Fejes már nem élhette meg, műve azonban aktuálisabb, mint valaha. Szász János olvasatában meg pláne.

Szász az egykori vasfüggönyös diktatúra fojtogató légkörét finoman átfordítja a mostani rendszer gazdasági diktatúrájának fojtogatására. Így lehet, hogy Szásznál a magát görög diplomatának kiadó lakatosfiú immár imponálóan jóképű és kiállású, mégsem kell senkinek, amíg gyári munkásként egy koszlott albérletben nyomorog. Még a jóval idősebbnek vagy az éppoly nyomorgónak sem.

Viktor felismeri, e rendszerben ő csak „helyben futhat az életben”, soha nem lesz esélye, és mindazt, ami másnak jár, csupán hazudhatja magának, néhány órácskára. Így egyre elkeseredettebben színlel magának egy másik társadalmi osztályt, mert különben jelentéktelenné válik, láthatatlanná. Az egész előadást mindettől a legelejétől belengi valami együttérző, mélabús szomorúság, ami mögött már ott érezni az indulatot is. A szereplők is egyre dühödtebben éneklik a háttérben a „Mondd, mit ér egy ember, ki napi negyvenesből él?” dalát.

Persze Szász nem tagadja meg filmes énjét sem: a díszlet nagyrészt a színen lévő szereplők (Viktor és a nők) paravánra vetített arcképei. E videoinstallációk szétesett, torzult személyiségeket tükröznek, és meghatározó motívumai lesznek e kilátástalanságról, reménytelenségről szóló költőien szép előadásnak.

Viktor szerepére Wunderlich József remek választásnak bizonyul, nemcsak pontosan rajzolja meg hőse létállapotának ívét, de a szemében levő tűz is mind eltökéltebben, mégis elveszettebben cikáz. Bata Éva Zsuzsannája dermesztőn hidegvérű törtető; Kútvölgyi Erzsébet vehemens egyszerűsége lenyűgöző; Börcsök Enikő vénlány figurájának személyes haragja pedig mind általánosabb érvényűvé hangolódik.

Viktort a végén kiveti magából a társadalom, hiszen aki itt – ha csak a maga módján is – protestálni vagy álmodni mer, hamar kinyiffantják. „Isten haragszik” – mondja Viktor rezignáltan. Több mint valószínű.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!