Történt, ami történt a héten – elfelejteni ezt a néhány napot biztosan nem fogjuk. Méltatlanul sikkadt viszont el a hír, miszerint Magyarországon romlott a leginkább a szabadságjogok helyzete, legalábbis külső megfigyelőként a Freedom House így értékelte azt, ami tavaly minálunk történt.
Hat pont. Ennyivel állunk rosszabbul, mint 2013ban. Ha úgy vesszük, nem sok, de nincs is nagyon mihez viszonyítani. A skála szerint még szabad ország vagyunk, sőt vannak olyanok is, akik nálunk rosszabbul teljesítettek. Líbia, Dél-Szudán, Burkina Faso és Thaiföld. Így már ijesztően hangzik?
Akkor vegyük sorra, mi is történt ezen a héten ezen a téren. Kezdjük rögtön azzal, hogy itt valójában minden egyre több és jobb. Hogy miért? Például azért, mert mint azt a Magyar Nemzeti Bank volt szíves közölni, a „jegybank nyeresége a közösség pénze, amelyet az MNB közösségi célokra fordít, ezzel közösségi, nemzeti vagyont teremtve”. Ez jól hangzik így, nem? Ha nyereséges a jegybank, jön a tejjelmézzel folyó Kánaán. Csak nem mindegy, kinek. Azt ugyan is jobbára nem tudjuk, hogy mire költ az MNB, ugyanis a forintok felügyeletére továbbra sincs kinevezett bizottság, de bizonyára sokakat megnyugtat a hír, hogy a közösség pénzéből vételeznek olyan sokmilliárdos épületet, amelyet pihenőközponttá alakítanak át – kérdés, hogy ebben a köz is pihenhete majd.
De hagyjuk is ezeket a kínos kérdéseket – örüljünk inkább annak, hogy a jog halad a maga útján: hónapok óta tart az Ökotárs Alapítvány vegzálása, most viszont kimondatott: „még bűncselekmény egyszerű gyanúja sem állt fenn a szervezet tevé kenységével összefüggésben”. Sőt, ennél is érdekesebb a hír, miszerint a házkutatás is jogszerűtlen volt, amely során a bizonyí tékokat beszerezte a rendőrség. Igaz, csak a Budai Központi Kerületi Bíróság véli így, korábban a Fővárosi Főügyészség mind ennek épp az ellenkezőjét állította. Nehéz ügy ez, kissé elbizonytalanítja az embert a jogállam szilárdságával kapcsolatban.
Úgyhogy haladjunk is tovább: foglal koztatottsági mutatóink javulásának zász lós hajója ma a közmunka. Itt van például a 620 millió forintos Híd a munka világá ba program, ami feladatául tűzte ki, hogy több száz embert vezet vissza a munka erőpiacra. Csakhogy hiába öltek 30 millió forintot egy olyan tanulmány megíratásá ba, amely arról szólt, hogyan kell toboroz ni az embereket, mégsem sikerült egyet sem találni, aki visszavezetődött volna a munka világába. Lett viszont cserébe 220 széke, néhány kanapéja meg pár fotelje az Országos Roma Önkormányzatnak (31 millióért) – az is valami, nem? Ha egy szer megjönnek a toborzott emberek, lesz hol ülniük, miközben várják a munkát… Farkas Flórián, akit személyesen Orbán Viktor kért fel miniszterelnöki biztosnak, hogy „istápolja” a roma közösséget, azon ban erről a kérdésről még csak nyilatkozni sem hajlandó, úgyhogy sajnos nem tudni, mi lesz a program vége. Az biztos, így nehéz hinni a segítő szándékban.
Szabad véleménynyilvánítás? Van az is, persze. Megkezdte a héten működését az a nemzeti konzultáció, amely keretében Deutsch Tamás elbeszélget a néppel arról, akarunk-e netadót, s ha igen (nyilván nem), akkor azt mi módon lehet lenyomni a torkunkon. Egyelőre szegény Deutsch nem nagyon teheti zsebre azt, amit kap, ugyanis az internet népe kissé szkeptikusan viszonyul a kérdéshez, és ezen még az sem segít, hogy az Interkon nevű oldalon „Szájbarágó” néven kapunk segítséget arra nézve is, hogy mi is pontosan az internet és hogy kell használni. Ötletek persze sorjáznak, konzultál az istenadta nép. „Szerintem a véleményünket már elmondtuk, erre meg nem kéne pénzt el verni” – írja egy kevésbé konstruktív konzultáló. Így nehéz lesz zöld ágra vergődni.
És akkor azokat a hirtelen ötlettől vezérelt nemzeti konzultációkat még nem is említettük, amelyeket mindig abban a pillanatban húz elő az ötletzsebből a Fidesz-frakció, amikor egy kicsit szorulni kezdett a hurok. Egyre harcosabb a bevándorlásellenes retorika – most viszont lesz nemzeti konzultáció is a kérdésben. Olyanokat kérdeznek majd, hogy támogatjuk-e az illegális bevándorlók haladéktalan őrizetbe vételét meg haladéktalan visszatoloncolását, csak hogy érezzük, a kormány kíváncsi a véleményünkre – még akkor is, ha amúgy nem nagyon támaszkodnak rá.
Miután pedig sokan felhördültek a kilencosztályos általános iskola ötlete mi att, Rogán Antal egy kicsit visszakozott, és jelentette: konzultálni fognak a szülőkkel és a tanárokkal, hogy legalább valami látszatkonszenzusos megoldást kereshessenek. Az ötlet egyébként nem lenne rossz, máshol elég sikeres is, csakhogy Magyarországon, ahol amúgy épp ez a kormány csökkentette a tankötelezettség korhatárát 16 évre, ez az intézkedés várhatóan inkább azt eredményezné, hogy még többen esnek ki az oktatási rendszerből idő előtt, bármiféle végzettség nélkül.
De csak hogy árnyaljuk is ezt a nagy szabadságot: annyira szabad nálunk tüntetni, hogy akár hónapokig is héderezhetnek sátorban a Kossuth téren azok, akiknek nem tetszik valami, a kutya sem foglalkozik velük. Kivéve, ha Angela Merkel jön látogatóba, mert akkor bizony rontana az (amúgy sem túl biztató) összképen az elégedetlenkedők hordája. Úgyhogy suttyomban, az éj leple alatt a TEK megszüntette a rendezetlenséget, hogy újra egyedi pompájában tündökölhessen az Országház előtti rész. Az ügy külön pikantériája, hogy a sátrakat a gyülekezés jogának korlátozása ellen tüntetők állították.
Angela Merkel ezek után nagyot nézett, amikor hétfőn a közös sajtótájékoztatón leckét kapott a magyar miniszterelnöktől arról, hogyan kell a demokráciát értelmezni. A német kancellár ugyanis közölte, nem nagyon tud mit kezdeni az illiberális demokrácia fogalmával. Elnézve a jelenleg zajló eseményeket, mi se nagyon. Csak tőlünk ezt senki nem kérdezi meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
