„A krematórium istennek tetsző dolog” – hangzik a meghökkentő mondat a főszereplő, Gálvölgyi János szájából. Az abszurd darab a Vaskakas Bábszínház és az Orlai Produkciós Iroda közös alkotása; súlyos, morális, örök érvényű kérdéseket feszeget: hogyan emészti fel a végletekig való megfelelési kényszer és a propaganda ereje, és hogyan taszítja őrjítő csapdába a szélsőséges eszmék kiszolgálóit.
Karel Kopfrkingl (Gálvölgyi János) a prágai krematóriumban dolgozik, mintaférj és családapa, magát csehnek vallja, ereiben csak „néhány csepp német vér folyik”, munkáját odaadóan végzi.
Felesége azonban zsidó – így tehát a gyerekei is. Ahogy terjed a náci beszéd és Németország elfoglalja a Szudéta-vidéket, akkor – egy régi barátja, a nácipárttag Willi (Schruff Milán) hathatós „közreműködésével” – Kopfrkingl politizálni kezd, majd hamar hatalmába keríti az egyre népszerűbb, pusztító eszme. A tisztességesnek tűnő átlagemberből kegyetlen mészáros, a hatalmat végletekig kiszolgáló, fékevesztett hóhér válik, aki a saját családját sem kíméli.
A cseh Ladislav Fuks a ’60-as években írta a regényt – a belőle készült filmben (1968!) a főhős a magyar szinkront követően (1971) Gálvölgyi János hangján szólalt meg. A színművészt azóta foglalkoztatja a mű, amit most felesége, a műfordító Gálvölgyi Judit írt színpadra.
Pelsőczy Réka rendezésében a családtagok bábszerűen, hatalmas papírmasé figuraként jelennek meg, még a család házikedvence, a cica is báb. Mindez jól mutatja, hogy a főhős bábosként irányítja, rángatja a családját, uralkodik rajtuk.
Kopfrkingl terjedelmes, monológszerű szövege is domináns – szenvtelenül mesél az ezerfokos kemencékről és vágyáról, hogy még nagyobb krematóriumok épüljenek. Gálvölgyi visszafogottan, szinte könnyedén játssza a kispolgárból magából kifordult, a felsőbb utasításoknak mindenáron megfelelni akaró „pártkatonát”.
Tervét és a náci eszmék tragikus következményeit egyedül talán csak a macska ússza meg…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!