Egymástól sok mindenben különböző művészek – zenészek, irodalmárok, képzőművészek - vállalták, hogy közös kiállításon reflektálnak az Ámosz próféta nevét viselő Ámos Imre egy-egy művére, illetve olyan, az életművel szorosan összefüggő kérdésekre, mint például a holokauszt érthetetlensége és az európai etika megingása.
Példaértékű összefogás eredményeképpen jött létre az a kiállítás, amely a szentendrei Régi Galériában nyílt meg egy hete a Magyarországi Evangélikus Egyház, az azzal együttműködő Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) jóvoltából. Hatni pedig, jól tudjuk ezt már évezredek óta, leginkább példamutatással lehet. Az ötletgazdák Ámos Imre festőművész életútja, illetve olyan alapvető értékek, mint az élet tisztelete és az emberi méltóság kapcsán elérték azt, amire a mai megosztott magyar társadalomban és művészvilágban kevesek képesek: összehoztak különböző gondolkodású, világnézetű és politikai elkötelezettségű, ám az alapvető emberi értékeket egyaránt becsülő alkotókat.
Ahogy a kiállítás egyik védnöke, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi a megnyitón röviden és igen csak frappánsan mondta: számos különbség állhat fenn bizonyos kérdések megítélésében közöttünk, de az ellentétek soha nem fajulhatnak ellenségeskedéssé, gyűlölködéssé.
Hol van a testvéred? – olvashatjuk a kiállítás első termének falán a feliratot, amelyet a rendezők szögesdrótból raktak ki. „A testvérgyilkos Káintól kérdezi ezt az Úr – meséli a kiállítás másik védnöke, dr. Fabinyi Tamás evangélikus püspök –, és ismerjük a cinikus választ is: »őrizője vagyok az én testvéremnek?« Tudjuk, hogy a holokauszt idején oly könnyen adódott az önfelmentő válasz: nem vagyok őrizője! Sőt, a más fajú, más vallású, másként gondolkodó, másként élő nem is a testvérem. A tagadás szelleme ma is köztünk van.” A kiállításra küldött reflexióiban Parti Nagy Lajos nem véletlenül emleget „cigánygyilkosságokat és tiszaeszlározást”. Egyáltalán, ahol a Parlamentben vagy azon kívül listákat próbálnak emberek bizonyos csoportjáról összeállítani, ott tovább él Káin lelkülete. „Hiszem – fejezi be a gondolatsort a tárlat harmadik védnökével, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal karöltve Fabinyi –, hogy ez a kiállítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a másikat ismét testvérnek tudjuk nevezni. Testvérem, Ábel, testvérem Ámos Imre, testvérem Radnóti, testvérem Balog Mária.”
Kiállító, részt vevő művészek: Aknay János, Ámos Imre, Benczúr Emese, Bohus Zoltán, Böröcz András, Darvasi László, Deim Pál, Dés László, Esterházy Péter, Ézsiás István, Fassang László, Fehér László, Ferdinandy György, Juhász Ferenc, Haász István, Haraszty István, Hollán Sándor, Kalmár János, Kertész Imre, Konok Tamás, Kovács-Gombos Gábor, Krasznahorkai László, Lugossy Mária, Anna Mark, Matzon Ákos, Megyik János, Nádler István, Parti-Nagy Lajos, Pauer Gyula, Petőcz András, Podmaniczky Szilárd, Szüts Miklós, Takács Zsuzsa, Tolnai Ottó, Tölg-Molnár Zoltán, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Vukán György, Závada Pál és a Szent Efrém Férfikar
(A kiállítás január 15-ig látogatható.)
A kiállítás kiáltványa
1. Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.
2. Az európai etika a 20. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.
3. Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.
4. Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.
5. Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.
6. A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.
7. Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!