Ha a regényeket lehet rangsorolni a legjobb első mondatok szerint, akkor a tévéműsorok közül Veiszer Alinda saját nevét viselő új műsora minden idők egyik legerősebb felütésével indult. Eddigi legjobb interjúját is Nagy Kriszta Tereskovával készítette – nem azért, mert végre egy értelmiségi műsorban, egy adásban elhangozhatott, hogy geci, pina, kúrás és szopás. Mielőtt megbotránkoznánk, mindegyiknek volt tartalmi jelentősége, nem csak azt demonstrálták, hogy ez már nem a köztévé.
Akárcsak Tereskova, a műsorvezető is előnyére változott. Néha még túlerőlteti szerepét, feleslegesen variálja ötször ugyanazt az egy kérdést, mielőtt engedi szóhoz jutni partnerét. De szinte eltűnt a csacska naivitása (utolérte az élettapasztalat?), a nyelvi slampossága (picit kevesebb a de, igazából, hát, mondjuk és szóval), amiért a Záróra sokszor kellemetlenebb volt, mint egy végbéltükrözés gondolata. Szerencsés, hogy az adásidő is rövidebb, így lehetetlen ugyanazokat az agyzsibbasztóan hosszú és körülményes kérdéseket előadnia, különben csak ő beszélne végig.
Leszámítva a „szokásos” hendikepeket, mint a kései vetítési idő, a beszélő fejek statikus, ómódi formátuma és a tipikusan értelmiségi diskurzusokhoz lesötétített stúdió, látszik, hogy lehet jó beszélgetős műsort csinálni úgy, ha a kereskedelmi szempontok puhítanak a kulturális-közéleti küldetéstudaton, és picit talkshow- sabb a stílus. Csak még több karizmatikus vendéget kellene hívni, akik akár kérdés nélkül mesélnek, és egyszerű válaszok helyett saját életfilozófiájukat, személyes sztorijaikat osztják meg, különben menthetetlenül bekamerázott rádióműsorrá unalmasul az adás.
Az Alinda forradalmasítani már nem fogja a műfajt, inkább egyike azoknak a nosztalgiaműsoroknak, melyek még elhiszik, hogy pusztán az intellektuális petting ígéretével még a tévé elé lehet ültetni nézőket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!