Hegedűs a háztetőn, Sportaréna, szeptember 10.
Nem, nem találni ebben az Alföldi Róbert rendezte előadásban semmi megbotránkozni valót, semmi polgárpukkasztót, formabontót vagy deviánsat. Hacsak pont ez nem botránkoztatja meg a rajongókat…
Sportaréna ide, 3000 fős nézőtér oda, még csak nem is különösebben látványos előadás ez. Többnyire egykét szereplőt látni a minimalistán berendezett színpadon, akik minden pluszlátványelem és effekt nélkül vívják meg a maguk kis csatáját.
Talán sokakat meglepett, milyen visszafogottan, kifejezetten finomra hangolva rendezett most Alföldi, ráadásul épp egy Aréna-előadást, és minden idők egyik legsikeresebb musicaljét. Pedig egy gigaprodukciót apró gesztusokkal, lelki rezdülésekkel működtetni igencsak rizikós, hovatovább vakmerő dolog. Ám Alföldi magabiztosan szembement a tér, a műfaj és személye indukálta elvárásoknak, és épp ezzel tette le névjegyét újra.
Alföldi a főszerepet alakító Stohl Andrást is feltűnő visszafogottságra készteti, ugyanakkor a belső intenzitás most sem marad el – Stohl Tevjéjével együtt rezdülünk mi is. Golde szerepében a nagyszerű Éder Enikőt láthatjuk szikár bástyaként. Martinovics Dorina, Bánfalvi Eszter, Sodró Elza megannyi színt hoz. Tóth Gabi (Fruma-Sára) hozza csupán be a teatralitást dívaerős magánszámával, s ezzel együtt azt is, hogy kénytelenek legyünk oda-odapillantani a feliratozásra. A házasságközvetítő Jentét játszó Csákányi Eszter stimmtjei még sokáig ott visszhangoznak fülünkben, és egészen kiemelkedő Szatory Dávid félszeg udvarlójának megtáltosodása is. A remek koreográfiákból (Vári Bertalan) pedig a tradíció, a közösség és az összetartozás elképesztő ereje árad.
A Sportaréna aligha enged teret bármilyen intim gesztusnak – mondta egy interjúban a gazdag kérőt játszó Hevér Gábor. Nem lett igaza, mert ez a Hegedűs az ellenkezőjét bizonyítja. A tejesember és lányai történetének feszültsége a bőrünkön pulzál. Alföldi hisz a színész és a gondolat erejében, és megteremti a csodát: olyan intimmé s meghitté varázsolja a játékot e gigatérben, akárha stúdió-előadást látnánk.
És persze kiteszi most is a saját hangsúlyait. A hangsúlyos itt-től eljut az innen el kell menni-ig. Mert hiába élhetnénk békességben, s jövünk ki egymással végül is egész tűrhetően, ha felülről ezt másképpen akarják, és üldözötté teszik a lakosság egyik felét. S bár e zsidó közösséget fizikailag is rákényszerítik, hogy elhagyja lakhelyét, Anatevkát, mégis gyomorszorítón áthallásossá lesz a darab végén Tevje szájából az „Innen el kell menni” kijelentés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!