Apokrif gospel
Az ó-ember dialógusa az újjal
Talán én vagyok az a figura
Aki megszökött az álom-hálóról
A virtuális mátrix net-ketrecéből
Mert körülötte mindenki megőrült
Aki ilyentájt csillaghullás idején
Inkább televíziót bámul
Ahelyett hogy sétálna a ligetben a tó mellett
Én elmegyek, te elmész, ő elmegy.
Te nem vagy paranormális öregem –
Ufó vagy? Nem? Vagy ufótlanított a Kádár-kor?
Magyarán kiherélt-e szellemileg teljesen?
Vagy maradt még spiritusz a véredben?
S néhány időtlen legó elem.
Hogy csak úgy kiállj a Hyde Park sámlijára –
Megmondani a frankót a náci csőcseléknek akár.
Vagy besavanyodtál örökre. Mint volt titkos ügynök –
Hogy tiltakozol minden tiltakozás ellen
Aki úgy tünteted fel magad. Hogy független lettél.
Miként áltatod megint magad hogy semleges lehetsz?
Aki megfigyelt másokat és most: közélettelenít!
S a létformáját, mint egy futurista –
Anakronisztikusan cinikussá abálja?
Pedig itt a Herta Müller – paradigma.
A Parafa Raga. Megváltott bűnösök dala
Világosságot ont a Biblia. A szellem fenomenológiája.
Hát ne parázz. Van az újraírásnak is diszkrét bája.
Mondom magamnak, mint egy pszichológus.
Hogy másik énje – a célszemély – ne találjon rá immár.
És visszafigyelje ama Mókus.
A szavak megölik magukat
„De közben olyan nagy a magány
hogy a szavak megölik magukat.”
(Alejandra Pizarnik: A szél lánya,
Izsó Zita fordítása)
Búval bélelt terapeuták találgatják:
mi a csoda ez a búsulás, ami dívik?
Hormon vagy démon?
Mellékhatás? A sok tévéfilm.
Az okkultizmus dohos csillámpora.
Csak a krisztusi vér bírná eloszlatni.
De a rituális kegy nem akarja hagyni.
Mutatja a híradó, cinikusok viccelődnek azon is,
hogy a szavak megölték magukat.
Nincs mód elmondani, ami fáj.
Csak belső zúgolódás. Tucat.
Képek ömlenek befelé a fejbe.
A hangok használata kiváltság. Ez a mellébeszélés terhe.
Több tízezer euró a szóhasználat engedélyeztetése.
A hallgatást is félbevágják.
Síráshoz szintén jogosítvány kell.
Mintha kiborg lenne az ember.
És tombol a degeneráció a galaktika égisze alatt.
Titokban kell tartani, ha fogan a szemantika.
A zenehallgatás is ellenőrzött.
A szexhez koncesszió kell,
mint a dohányárudákhoz.
Az elit meghalt, mondja a poszt-próféta.
Álmos.
Ez a terror textúrája. Alkímiája álnok.
Már a színeket is betiltják.
Azon vacakolnak neves társaságok
hogy a fehér színnek tekinthető-e?
Így minden egyre feketébb.
Versenyeznek, ki tud több sötétséget előre
gyártani?
Éjjel mégis az álmatlanság várja őket.
Mert a használatbavétel is hamis.
Közben áhítattal hódolnak
a szabadságától megfosztott semminek.
És Istenre várnak a bőröndbe zárt hitek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!