Míg az előző, Tündérváros című könyvben Zsolnay Miklós titkos életével és a Zsolnay-gyár történetével ismerkedhettünk meg az előző századfordulóig, a Pécsi Országos Kiállítás és Vásár megrendezésével bezárólag, addig az új kötetben hirtelen az 1918-as pécsi események sűrűjében, a szerb megszállás időszakában találjuk magunkat Sikorski Zsolnay Miklós és unokatestvére, a cégvezető Mattyasovszky Zsolnay Tibor társaságában.
A családtörténetet kevésbé ismerő olvasó így már a könyv első lapjainál elbizonytalanodik, ezért nem árt, ha kéznél van egy családfa, hogy tudjuk, Zsolnay Miklós unokaöc?- cseiről, Zsolnay Vilmos unokáiról lesz szó ebben a regényben. Az előző könyv főhőse itt csupán mint egy Budapesten betegeskedő árnykép jelenik meg, szerephez csak 1922-es halálával jut a történetben.
A trilógia második részéhez képest óriási változás, hogy a szerző itt már nem folyamodik elbeszélői bravúrokhoz, kitekert megoldásokhoz: megtalált kézirathoz, kortárs visszaemlékezésre jegyzetelt kommentárokhoz. Ez természetesen egyáltalán nem baj, viszont talál magának más béklyót, mely egyszerre segít eligazodni a történelem sodrásában, de jó alaposan megköti a szerző kezét. A négy részre tagolt, évszámokkal behatárolt történetszeletekben nagy szigorúsággal kapaszkodik a kronológiába: jól követhetően a családtörténet 1918–1949-ig tartó fejezetét dolgozza fel a Pécs szerb megszállásától a gyár államosításáig.
P. Horváth könyvének ismét erőssége Pécs várostörténetének, a korszak jelentős és érdekes alakjainak rajongó szeretete, az anekdotikus elemek – ha mindenáron, de akkor is – történetbe való beágyazása, a sztorizás és elsősorban a gasztronómia, a főzés, az italozás rendkívül érdekes és szórakoztató leírása. A fősodorhoz egy-egy magántörténet erejéig csatlakozó epizódok közül talán a Weöres Sándor-megjelenések a legérdekesebbek. Maga a sztori, a leginkább a második fejezetben kibontott kémtörténet viszont kissé elválik a könyv többi részétől, amelyek így mint függelékek, sokszor történelemleckeként felmondva lógnak a levegőben. A történet fővonalán (a második fejezeten) kívül a főszereplők megjelenése sokszor erőltetett, alakjaik, motivációik nem kidolgozottak, a szerelmi szál például olyan hihetetlen gyorsasággal lerendeződik, hogy nem értjük, hová siet ennyire a szerző.
Összességében viszont élvezetes olvasmány az Öt torony, a fősztori izgalmas, a szerző háttértudása, helytörténeti olvasottsága lenyűgözően gazdag. Pécsrajongóként izgalommal várom, hogy az utolsó kötetet, azaz az első részt kézbe vehessem – és remélem, a szerző város iránti rajongása, felhalmozott tudása a fikció megformálásával mindinkább szerves egésszé válik.
(P. Horváth Tamás: Öt torony
Partners Pécs, 2017. 224 o.)
A Pécs-trilógia kezdő darabját, a Tündérvárost még mint a szerző első regényét olvashattuk 2014-ben. Három év elteltével az első részből második lett, így az Öt toronnyal az idei könyvhétre rögtön a trilógia harmadik részét vehettük kézbe. A mindezeket a történeteket megelőző első részt Zsolnay címmel 2019-re várhatjuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!